Tongariro Alpine Crossing & Rotorua thermal village

2010. október. 28-30.

Én, Sophie(német), Natalia(argentín) és Pinja(finn) pénteken délután útra keltünk Taupo felé.

Közel 4 órás autóút várt ránk, de egészen jól elszórakoztunk. :) Végére már mindenki a saját anyanyelvén énekelt dalokat :)) Én a "boldogság gyere haza" -t énekeltem, mert hirtelen nem jutott eszembe más magyar nóta :)) 

Valamikor este 10körül érkeztünk meg a hosztelhez. Gyorsan vacsiztunk majd robogtunk is be a szobánkba és irány az ágy. Másnap nagy nap várt ránk.. egy 19.4 km hosszú túra. :)

Sohie, Pinja, Natalia és én :)

Szombat

Másnap reggel 7kor keltünk, gyorsan megreggeliztünk, pakoltunk magunknak pár szendvicset majd irány a Tongariro National Park.

A Tongariro Nemzeti Park egy világörökségi terület, a negyedik létrehozott nemzeti park a világon. 

"It is a place of extremes and surprises, a place to explore and remember. From herb fields to forests, from tranquil lakes to desert-like plateau and active volcanoes - Tongariro has them all."

Azaz, a Tongariro Parkban a gyógynövény mezőktől az erdőkig, a nyugodt tavaktól a sivatagi fennsíkokig meg aktív vulkánokig - minden megtalálható itt. Ha egyszer itt jársz azt soha nem felejted majd el. :)

A Tongariro Alpine Crossing (magyarul Tongariro alpesi túra/átkelés) Új Zéland leglátványosabb legnépszerübb egy napos túrája. Az oda látogatók a Tongariro hegyet másszák meg (1 978 méter) egy nap alatt. Persze vannak ott több napos túrák is, amikor is a turisták az egész parkot bejárják és több hegyet is megmásznak. :) 

Mi maradtunk a 19. 4 km hosszú, 1 978 méter magas kihívásnál. :)) 

A túra egy a hegy aljában levő parkolóból indul és a hegy másik oldalán levő parkolóban ér véget. Éppen ezért úgy kell megtervezni a túrát, hogy ha az autódat leparkolod a kiindulási helyszinen akkor valamivel majd vissza is kell oda jutni a hegy másik végében levő parkolóból. Normálisan ez úgy van megoldva, hogy buszjáratok szedik össze az embereket a túra végén és visszaviszik őket az indulási parkolóba - viszont ezek nem mindig járnak, ugyhogy mi nem kockáztatva úgy oldottuk ezt meg, hogy összetalálkoztunk Natalia argentin ismerőseivel és a mi autónkat hagytuk az egyik parkolóban, az övéket pedig a másikban és probléma megoldva. ;)

A Ketetahi parkóban találkoztunk velük és valamikor 9körül indultunk el onnan be egy sürü erdőbe :)) eleinte hideg volt, de ahogy egyre csak mentünk és mentünk és egyre meredekebb is lett a helyszín, így kb 15 perc alatt már lihegtünk össze-vissza :)) 

Úgy egy órán át vánszorogtunk felfelé egy erdőben, aztán amikor már mind azt hittük sosem érünk ki onnan akkor hirtelen ez tárult elénk:

A csodálatos kilátásban való gyönyörködés után továbbindultunk a Ketetahi kunyhó/szálláshely felé, ahol majd megebédelni szándékoztunk. Úgy egy órás út várt ránk, ami nekünk tuti volt kettő :)) Hullák voltunk de a kilátás lélegzet elállító volt, úgyhogy az pótolt minket a fáradozásért. :)

Végre lihegve bár de elértük a fenti képen látható kunyhót (Ketetahi szálláshely). Ott letelepedtünk és elfogyasztottuk szendvicseinket. :)

... majd továbbindultunk az Emerald tavak felé. Reménykedtünk, hogy gyorsan haladunk majd, de a nem várt akadályok - hó, köd, eső - nem igazán könnyítették meg a dolgunkat... Már azt hittem SOHA nem érünk fel a hegy tetejére, hogy végre lefele mehessünk már =D 

mááászunk. :)

a csapat. 

*Blue Lakes* azaz amit mi láttunk a fagy és köd miatt =D

...és ez az ahogy valójában kinéz a szerencsések számára. (google)

bevadulva =D 

Sebastian, én, Anahi, Marcelo, Pinja, Sophie és Natalia. :)

Aztán a tetőn ez a kilátás fogadott minket:

Kb ez helyett:

(google)

A ködtől egy méternél tovább nem láttunk, így lefele jövet nagyon kellett vigyáznunk egymásra és nem elmaradni egymástól. Eléggé lehangoló volt a tény, hogy nem az a látvány várt ránk, amiben reménykedtünk de azért nem voltunk szomorúak és azt mondogattuk, hogy "legalább elmondhatjuk, hogy megcsináltuk a túrát" =D És különben is, tényleg jól szórakoztunk. ;)

Ahogy egyre lejjebb értünk a hegyről, úgy oszlott szét a köd is, aztán pedig kaptunk esőt, ami egészen a parkolóig elkísért minket és két svájci utitársat is, akik lefele jövet csatlakoztak hozzánk. :)

Csokizás a csúcson =D

oszlik a köd :)

ezt a táblát a hegy aljába leérve találtuk, azaz mi a túra végétől jöttünk az indulás felé =D (a tábla arra figyelmeztet, hogy a túra nehéz lesz és ajánlott átgondolni hogy innen továbbmész vagy visszafordulnál inkább)

'visszapillantás' *_*

a kibővült csapat. vidáman a parkolóban =D

A fenti kép elkészülése után gyorsan autóba pattantunk, visszazúztunk a másik parkolóba felvenni a saját autónkat, elbúcsúztunk az ujdonsült argentin ismerősöktől majd várt ránk egy 1órás autóút Rotorua városba, mivel ott volt lefoglalva a szombat éjjeli szállásunk. Hullaként érkeztünk meg a hosztelhez, erőmből épp futotta egy gyors zuhanyra és aztán ZzzZZZZzzzz. :)

Vasárnap

Erre a napra lazulás volt betervezve, merthogy mindannyian tudtuk: félhalottak leszünk az izomláztól a túra után. Lazulásképpen egy komótos reggelizés után elmentünk Rotorua egyik híres termál fürdőjébe és lubickoltunk a forró vízben, amíg meg nem untuk :))

a Rotorua hosztel

indulás lazulni =D

Pinja, én és Sophie :)

Lubickolás után én, Pinja és Natalia úgy döntöttünk, hogy megtekintjük Rotorua maorik lakta termál faluját. :) Sophie pedig a Rotorua tavat ment megnézni mivel ő már volt a faluban.

Ez a maori falu kedvelt turista látványosságnak számít, ugyanis itt tényleg őslakos maorik laknak, tényleg ősi körülmények között - ide azt értem, hogy kis kunyhókban laknak; a talajból felbugyogó forró vízzel főznek, mosnak, fürdenek; kis zöldség ágyásaik vannak; mezitláb járkálnak.. ilyenek. A falun egy idegenvezető visz végig kisebb turista csoportokat, megmutatva minden érdekességet, beszélve a falu történelméről/történetéről, a maori kultúráról. :)

templom.

a falu főutcája.

Amikor a túravezető befejezte a körbevezetést, mindenki mehetett a maga útjára. Mi úgy döntöttünk hogy felfedezzük a falu - térképen látott de még - be nem járt részeit. Azaz felmentünk a falu dombjára és így egy csodás panorámában lehetett részünk. :)

Zöld tó :)

view :)

Körülbelül 6pm volt, amikor a dombról le cammogtunk, és akkor már ott is volt Sophie értünk.:) Elbúcsúztunk Nataliatól, aki nem jött vissza Aucklandbe, ugyanis épp vakációt kapott és utazgatásba kezdett. Majd én, Pinja és Sophie autóba pattantunk és már robogtunk is hazafelé. :) Valamikor 9-10 körül toppantam be a házba, ahol a jól megszokott meleg fogadtatás, érdeklődő arcok vártak.. nameg John mennyei vasárnap esti vacsorája, ami méltó befejezést nyújtott a csodás hétvégémnek =D. 

Egy képpel búcsúzom, amit az autópályán hazafelé száguldozó autónkból kaptam lencsevégre. :) Remélem megérte várni a bejegyzésre. ;) Puszillak titeket és hamarosan megint jövök. ;)

xoxo

Angi