Sziasztok drágáim. Uhh, hát majdnem elfelejtettem, hogy azt ígértem folytatás következik... Bocsiii. :') Na szóval, amióta csak megkaptam az e-mailt a vizumkérelmem elutasításáról, azon vesződtünk hosztékkal, hogy egy viszonylag olcsó jegyet találjunk nekem. Mégpedig olyan airline-nal, ami ugye nem áll meg Ausztráliában. Az olcsó, 1110 font lett... ami 400 fonttal drágább volt az övéknél... de hogy ez ne legyen elég, még az előző airline is legombolt 200 fontot tőlünk a jegyem érvénytelenítéséért. Jahh és azt se felejtsük el, hogy anno a jegy vásárlásánál a nevem miatt ugyanígy érvényteleníteni kellett a jegyet és akkor is 200 font bánta ezt... Ez kb azt jelenti, hogy míg az ők jegyük úgy 700 volt, az enyém úgy 1900...hmm... jogos a kérdés: érek én egyáltalán ennyit??? most komolyan...
Na de a mostani ügyre visszatérve ma reggel lefoglaltuk végre a jegyem egy másik légitársaságnál, beláttuk ugyanis, hogy ez olcsobb nem lesz és hiába nézem itt Gossip Girl és a Született feleségek részeit halomszámra, mert sem én, sem hoszték nem huznak hasznot belőle...
A járatom holnap reggel 9.10-kor Manchesterből indul, Münchenben lesz egy megálló, majd Szingapúrban gépet váltok és Szingapúrból egyenesen Aucklandig repülünk. A repülés kb 25 óra lesz, és szerda este 10.30 pm körül landolunk, ottani idő szerint!... :) Jujj izgi vaaaan... nagyon izgi van gyerekek!!! Krosszoljátok a fingerszeiteket, okés? :)
És akkor....levegő kifuj.... és harmadszorra-és remélem immáron utoljára-kijelentem, hogy:.. next post from Kiwiföld. :) We are hoping, aren't we? ^^ Ámen.
Eddig azért nem írtam, mert reméltem hogy a kövi bejegyzésem egy igen szuper, csupa szmájli-jeles, boldogságos bejegyzés lesz... ami-meg kell nyugtassak mindenkit-elmarad.
Új fejelmények: 1.- rossz hír: bár nehezemre esik kimondani, de tudnotok kell, hogy jöhet a nagyon rossz után még rosszabb is... amit ugy nevezünk, hogy a rossznál is mégrosszabb. 2.- a rossznál is mégrosszabb hír: vizumkérelmem elutasítva.. igen, tudom.. románnak lenni szívás... 3.- jó hír: Julie ezt irta ma reggel:"You WILL get here Angella!!!!!! Take a deep breathe....wipe the tears away...... Stand up straight and strong!!!!! Don't forget we want you here and we all miss and love you..." (ami röviden annyit jelent, hogy még mindig akarnak, várnak és szeretnek..)
... avagy ez a 10.-ik nap és sehol semmi. Probálok erős lenni, nem sirni, nem keseredni el.. Igyekszem tényleg bár már-már borotvaélen táncolok. Bánatomat filmnézésbe ölöm. Azt hiszem korábban már irtam, hogy én nem vagyok valami nagy film fan, szóval így kb megnézek egy filmet unalmamban és kész.. Viszont az utobbi 4napban 14 filmet néztem meg...
Tegnap este például el kezdtem nézni egy filmet és utána rögtön beraktam egy másikat.. amikor annak vége lett és szemeimet felemeltem a laptop elől akkor vettem észre hogy világos van... Fél 5 volt.. Én meg döbbentem néztem ki a fejemből, hogy Úristen!...
De voltam sétálni is tegnap.. jolesett. Ma viszont esik... így nem megyek sehova.
Amugy meg nem vagyok már Bradfordban.. már kedd este eljöttem Julia egyik barátnőjéhez, mert a szomszéd házaspár akikre számíthattam eddig, elmentek nyaralni.. De olyan édesek voltak.. nagyon nagy hálát érzek irántuk! Érdekes.. azelőtt mindig azt hittem hogy Martin nagyon idegesítően angol, nem volt szimpi.. viszont most megint megtanultam, hogy ne itélj ugy, hogy nem ismered a másik embert! Nagyon megkedveltem őket.. Jude és Martin is szuperjófejek...
Ennyi.
Remélem hamarosan egy csupa szmájli-jeles bejegyzéssel jöhetek nektek. Addig is minden jót, pusziiii
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete.Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz...
A vizumról csak annyit említenék meg, hogy pénteken kaptam egy e-mailt. Pár hülye kérdésre kellett válaszolni és annyi. Eléggé felháborított, hogy egy hét kellett nekik amig rávették magukat, hogy kitalálják hogy kiváncsiak még erre-arra.. De hagyjuk is. Válaszoltam. Ők menjenek a francba. Ámen! -.-"
Na és a hétvégém! Igen. Nagyon nagyon jó hétvégém volt. Nem csak azért, mert magyarokkal voltam, magyarul beszélhettem, mert csirkepaprikást ehettem, mert olyan szép kis helyeken jártam ahol még előtte soha ésatöbbi, hanem egyszerüen csak azért is, mert végre kimozdultam, emberekkel voltam, mosolyogtam.. sőt nevettem is! :) Hiányzott már ez. Szombat este mentem be busszal Bradfordba ahol Szilárd és az anyukája vártak és a buszmegből hazaautókáztunk. Eredetileg úgy volt, hogy Gabika is ott lesz, de ő végül nem jött, így hárman voltunk. Sebaj. Amíg Szilárd anyukája(akit egyébként Suzannának hívnak) elkészítette a vacsit, addig Szilárddal elmentünk sétálni egy csodás tóhoz.(képek később.) Visszaérve onnan már csodás illatok fogadtak. Nyamm-nyamm.^_^ Vacsiztunk majd beszélgettünk kicsit, aztán meg filmeket néztünk. Végülis én és Szilárd kb hajnali 4 körül aludtunk el. :) Ma reggel 11körül keltünk, reggeli majd elzarándokoltunk egy parkba, ahonnan valamikor délután 4körül értünk vissza. Lejártunk a lábainkat, de megérte, mert a park nagyon szép volt tényleg! :) És még az is kiderült hogy ez a park az a bizonyos park, ahova Juliával anno futni jártunk és én nem is tudtam róla hogy ennyire szép, mert csak egy bizonyos szakaszon volt az ahol futottunk és a park pedig óriási és gyönyörű. :) Szóval hazaérkezés után ebédeltünk majd megnéztünk még egy filmet, aztán újra elmentünk a regnap esti tóhoz. Onnan haza majd valamivel 8 előtt én indultam vissza Wyke-ba. Fél 9kor már itthon is voltam és azóta punnyadozok.
Örülök, hogy kimozdultam. Jót tett nekem és jól éreztem magam! :) Köszönöm!
Bocsi, hogy összezavartam a fb-os kollegákat, barátaimat.
Most elmagyarázom, mi van: -ma reggel sem várt e-mail arrol, hogy megkaptam a vizumot ezért összeszedtem minden bátorságom és felhivtam a londoni ausztrál nagykövetséget, hogy elmondjam mi a helyzetem és hogy nincs-e mod arra, hogy felgyorsíttassam a dolgokat. Az ur akivel beszéltem azt mondta küld nekem egy e-mailt és ott utánanézhetek a dolgoknak. -elküldte az e-mailt, megkaptam, elolvastam és az e-mail azt mondta, hogy 8órát tartozkodhatok Ausztráliában vizum nélkül, csak nem hagyhatom el a repteret. -felbuzdulva, szívdobogva továbbítottam az e-mailt a légitársaságnak és fel is hivtam őket, hogy megkérdezzem: most akkor mi van??? - a hölgy tudta ki vagyok(mert a reptéren már névről mindenki ismer-haha), és megnézte az e-mailt..mondta h biztos hiba történt akkor vasárnap és kérte a bocsánatot és átrakta a jegyemet ma estére, sőt el is külte nekem e-mailben!!!!! tehát ezért volt a nagy boldogság.. -elmeséltem Juliáéknak gyorsan h mi van és ők arra kértek hogy szerezzek valamilyen irásos bizonyítékot arra, hogy tényleg nem kell vizum. e-mail vagy bármi. Felhivtam ujra a nagykövetséget és amikor elmondom mi van akkor a hölgy közli, sajnálja..szerinte félretájékoztattak engem, mert a vizum az kell! -sokkolt állapot!!! ... -mikor magamhoz térek, gyorsan hívom a repteret, mondom mi van.. erre a nő aszongya, várjak, utána néz. Utána nézett, tényleg félretájékoztattak első ívben. :(( mondom mivaaaaaan??? Akkor miért adták nekem a jegyet??? Hát..izééé... bocsi!...
Na ennyi.
De az nem baj, hogy ha én nem hivom fel a nagykövetséget ujra akkor elmegyek ma este a reptérre és megint bevágják, hogy bocsi és jöhetek vissza... Vagy talán az sem baj, hogy elmegyek a reptérre este, ők engednek felszállni mert bunkók és azt sem tudják mi van és Ausztráliából pedig vissza küldtek volna egyenesen idáig! Ez nem probléma, mi???
Kit érdekel egy szerencsétlen romániai MAGYAR lány, aki egy üres házban egy kanapén alszik 4napja és a szomszédoknál vacsorázik minden este. Közülük senkit.
'Hi Angella. We are so sorry that you are not with us.. And that you had to go through all that upset at the airport. We are going to check Australian immigration as well. The flight was long..but Lucy was amazing..she was no trouble at all. We cant wait for you to arrive. We love you..be brave and stong!
Julia xxx'
(Nagyon sanáljuk, hogy nem vagy velünk. És hogy át kellett menned azon az egész felforduláson a reptéren. Ellenőrizni fogjuk az ausztráliai bevándorlási hivatalt is. A repülőút hosszu volt..de Lucy csodás volt..semmi gond nem volt vele. Alig várjuk már, hogy megérkezz. Szeretünk..legyél bátor és erős!)
:)
John fb-on:
'We miss you and can't wait to get you sorted out. xxx' (Hiányzol nekünk és alig várjuk már hogy elrendeződjön ez az egész.)
És a reptéri fiatalember felhívott ma is, hogy közölje: holnaptol szabadságon lesz, de minden egyes kollégája tud az "esetemről" és nyugodtan hívhatom a repteret most hogy ő nem lesz ott, akkor is! ^^ A jegyem maradéktalanul át resz rakva bármelyik napra, amikor repülni szeretnék és még díjat sem számítanak fel érte(mint normál esetben). :)
Máris jobban vagyok!... Meg fogom csinálni! Tul fogom élni!.. *_*
hm...jöhet még valami???? történhet az utleveles, bankkártyás, repjegyes sztori után rosszabb???.. well.. of course....
Olvasótáborom egy része már értesült róla, hogy nem repülök!!!! Legalábbis egyelőre nem.. Az ok? Mert hiába vagyok magyar, ha román állampolgárként, román utlevelem van.. Avagy: mint azt az előző bejegyzésben emlitettem a repülőgép leszáll Ausztráliában. Mint az kiderült röpke 1 és fél órára. Az ember fia azt gondolná, hogy mi az..semmi. Utánaolvastunk, magyarok 8orát dekkolhatnak Ausztráliában a reptér elhagyása nélkül. Fine.. De mi van akkor, ha a reptéren felvilágosítanak rola, hogy hiába vallod magyarnak magad, ha román útlevelet szorongatsz a kezedben és szerencsétlenségedre a magyarok és a románok jogai koránt sem megeggyezőek az ausztráliai tartozkodásra vonatkozóan...
Akkor az történik kéremszépen, hogy nem engednek felszállni a repülőre!... Nincs mese.. Mivel román utlevéllel rendelkezem igy minden egyes Ausztáliában töltött percért vizumra van szükségem.. És ezt mi nem tudtuk!...
:(
Nem részletezném, hogy minn mentem/mentünk keresztül a reptéren, amikor kiderült minden. A lényeg, hogy a reptérről online igényelhető volt a vizum és mostmár igényelve is van. Elbirálási idő: 2-10 nap.
Én visszajöttem a házba és itt várok, majd ha megkapom a vizumot, akkor utánuk repülök.. Elleszek. A szomszéd házaspár rohantak elém, ahogy megérkeztem(annyira jófejek voltak) és üzenetet is kaptam Julia barátnőjétől, hogy értem jön holnap és elvisz hozzuk ha akarom!.. Jó érzés, hogy törődnek velem. De most semmi sem vigasztal...
Jelenleg kisírt szemekkel és fejfájással ülök az üres házban és Lucy arca lebeg a szemem előtt, ahogy azt motyogta: "..take care siss!"
Megj: ... az útlevelem tegnap visszaérkezett az otthoni cimünkre azzal a kifogással, hogy a cimzettet nem találták meg a megadott címen! -.-" Hagyd ne írjam le, hogy mit nem találtak meg és hol, mert nem szeretek trágárkodni!!! The end.
Most pedig, igen tisztelt olvasótáborom!
Büszkén jelentem megvan az (új)útlevelem és a(z új)repjegyem. :) A repjeggyel tegnap reggel 9órátol este 9ig szenvedtünk, mert először semmilyen bankkártyával nem hagyott fizetni a hülye mittudoménmilyen szabályok miatt, majd mikor végre kitaláltuk, hogy hogyan is legyen, akkor elirtuk a nevem és ugy lett lefoglalva a jegyem. -.-" Ez azt vonta maga után hogy töröltetni kellett az előző foglalást(amit £200-ba került), és ujra foglalni a jegyet!!! És ekkor kezdődött megint a kártyás huza-vona!... Idegeim épp csak ki nem csapták az agyamban a biztosítékot, már remegtem, dühöngtem, toporzékoltam, ájuldoztam, sirtam.. sikitani tudtam volna de nem akartam stb. Kemény nap volt...Igen. Na de hogy elővegyem a pozitiv énem, végülis a lényeg ami lényeg, hogy sikerült lefoglalni azt a kib*szott jegyet és NZ jövöööööök. :D A menetrend pedig a következő:
-12én Manchesterből 21.00-kor száll fel a repülőnk, amivel 7óra repülés után Dubaiban fogunk landolni, ottani idő szerint hétfő reggel 7.05-kor. Innen 10.10 perckor indulunk tovább és egy 18óra 35perces út vár majd ránk(egyszer megállunk azt hiszem Sydney-ben tankolni de a repülőgépet nem hagyjuk el), majd ottani idő szerint kedden délután 12.45kor landolunk Kiwiföldön, pontosabban Auckland város talaján. :)
Húúúúúúú, nem is hiszem el, hogy végre itt tartunk..komolyan! ^^ Olyan de olyan izgatott vagyok. Jaaaaaajjjj. *.*
És jut eszembe arrol még nem is beszéltem, hogy kb 1hónapig egy apartmanban fogunk lakni, amit hosztmami munkahelye fizet. Ez az 1hónap pedig többek között a megfelelő lakás keresésével fog telni. Neten már nagyon sok lakást(palotát??? :D) megnéztek és ez alatt az idő alatt körbejárják majd őket, majd választanak és akkor lesz az hogy becuccolunk.. :) Remélem net mindenhol lesz és akkor elkápráztathatlak majd titeket is! ^^
Ma amugy megkezdődött a költözködés, a szobám jelenleg 13 dobozból, az ágyamból, egy kanapéból és három bőröndből áll. :) Holnap befejezik az egész ház összepakolását mi pedig valószínüleg hotelbe vonulunk a hátralevő időre.
Na szoval, jelenleg ennyi infóval tudok szolgálni.. valószinüleg az utazás előtt egyszer még jelentkezem! :) Addig is minden jót nektek, szorítsatok, hogy minden rendben legyen, mert engem ismerve...
...
Hmmmm, asszem ha most leírnám AZT és ÚGY, hogy mennyire vagyok mérges, mennyire vagyok kiakadva, mennyire vagyok csalódott stb, akkor trágár szavak igen gyakori használata miatt bizonyosan elveszteném olvasótáborom felét vagy a blogger szedné le a bejegyzést...
De mivel egyiket sem akarom így nézzük a jó oldalát a dolognak. :)
Az első és legfontosabb, hogy kb ezennel bekerülök a LEG au-pairek csapatába. Avagy LEGszerencsésebb, LEGmázlistább, LEGjobb családot kifogó, LEG-LEG-LEG-LEGau-pair. :D (a legaranyosabb és legcukibb jelzőket kihagytam, mert nem akarok önteltnek tünni, de azért odaképzelhetitek :D)
A második dolog, hogy immáron harmadszor látogatok haza az itt töltött 5 hónapom alatt, pedig eredetileg maximum 2szer szándékoztam hazaruccanni egy év alatt. :D Magam sem fogom fel...
Jelenleg szépen kicicomázva ülök a szobámban a földön, hátamat nekivetettem az ágyikómnak és pötyögök nektek. Közben ezt hallgatom:
A buszom Lutonra 11.45kor indul Leedsből, ugyhogy engem kb fél óra mulva John elvisz oda. Reggel 6körül fogok Lutonra érni és onnan 8előtt valamivel száll fel a repcsim. Jegyem adatai szerint pedig holnap fél 1körül már ujra Érdély földjét fogom taposni. ^_^ Vissza pedig vasárnap hajnalban érkezek. REMÉLHETŐLEG egy útlevéllel és egy kiwiföldre szóló repjeggyel a kezemben. Nagyon szorítsatok, plííííííííz!!! xxx
Na cuppcupp és ölelés nektek. See you lateeeeeeeeer. ^_^
ps: ha könyvet írnék au-apirkedésemről elolvasnátok? esetleg címjavaslatok?? ^^ Komolyan fontolgatom.. Julia szerint besztszeller lenne... :D
Aggódós, kiakadós, már-már depressziós hangulatom miatt eddig nem volt erőm a mult hétvégéről posztolni. De mivel mindenképpen meg akartam emlékezni erről a hétvégéről és az idő telik és én felejtek, így ugy dönöttem, hogy ma megosztom a történteket. Tehát:
Május 20-21. Péntek-szombat.
Napközben minden a szokásos volt, délután kaptam egy meghívást itteni magyar barátaimtol, hogy menjek velük bulizni Leedsbe. Mivel azonban nem volt jó kedvem, meg késő este buszom sincs be a városba és azt sem tudtam mivel jönnék majd haza, taxira pedig nem akartam kiadni több mint 20 fontot így ugy döntöttem nem megyek. El is nyugtáztam, hosztéknak nem is említettem. Aztán történt az, hogy hosztpapi lent a nappaliban nyomta a fb-ot, én itt fennt és rámír, hogy péntek este=bulis este és miért kuksolok itthon. Irtam, hogy ha kölcsön adja a biciklijét akkor szivesen elbringázok a városig, mert van meghívásom. :D Röhögtünk.. Aztán írja, hogy ha tényleg van meghívásom akkor ő elvisz..mondtam hogy ne, de ő addig erősködött hogy rábeszélt. :D Szóval elkészültem és már mentünk is. I love my hosztpapi. :D
Leedsben találkoztam Gabikával, Szonjával és Szilárddal(aki nem au-pair de itt él Bradfordban).
Szilárd, Gabika és Szonja. :)
Végül ők hárman arra szavaztak, hogy menjünk Szilárdhoz filmet nézni buli helyett és nekem hiába volt bulizos hangulatom, három az egy ellen-->nem vitázhattam. Szóval elbuszoztunk, taxiztunk Szilárdékhoz, megnéztünk egy filmet és én ekkor eszméltem rá, hogy 1 ora is elmult. Haza akartam taxizni, de aztán rábeszétek, hogy aludjak ott én is velük és majd reggel haza megyek. Kicsit furán éreztem magam, hogy ezt csinálom, mert 5hónapja először volt, hogy nem aludtam otthon, vagy egyáltalán, hogy igy sms-ben tudom le az egészet, de aztán nem volt mit tenni, írtam Juliának, hogy csak reggel megyek haza. Ő visszaírt hogy oké és vigyázzak magamra, tehát kicsit nyugodtabb szívvel mentem aludni. :)
Szombat reggel amikor magához tért a társaság, reggeliztünk majd Gabika, Szonja és Szilárd elkísértek engem a buszmegállóhoz és én hazafelé vettem az irányt. Bebuszoztam a városközpontba, aztán kerestem egy buszt, ami kisfalum felé indult-legalább is azt hittem. :D De ez hosszzú, ugyhogy csak annyit, hogy rossz buszt választottam és büntiből kb egy óra buszozás után még vagy fél órát gyalogoltam hazáig. :D Na de legalább mostmár tudom, hogy nem minden Brighouse-ba tartó busz megy át Wyke-on. :D És hosztékat is jol megnevettettem..:D A buszozos akciómnak köszönhetően pedig reggel helyett délután 2körül értem haza kb.. Itthon aztán zuhi, pihi, vacsi és zzzzz. :)
Jobb időért imádkozva lezuhanyoztam, reggeliztem és elkészültem. Aztán csodák csodája: kisütött a nap. ^_^ Julia vitt el Bradfordba a vonatállomásra, amit-mivel ők majdnem sosem járnak Bradfordban-alig találtunk meg és két percem volt jegyet venni, megkeresni a vonatom és felpattanni rá. :D Szerencsére összejött és egy órával később meg is érkeztem Skipton-ba. Ott Iwona(lengyel au-pair barátném) várt rám, aztán ketten várakoztunk még Joel-re(német au-pair). Végül mások nem jöttek az időre, a fáradtságra, akármire hivatkozva, ugyhogy hárman vágtunk neki Skipton felfedezésének. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, rettenetesen jól szorakoztunk és rengeteget nevettünk. Közben az idő, az kitett magáért. Öt percenként esett, fujt, sütött a nap. -.-" Szegény-Juliátol kapott, angliazászlós-esernyőm tönkre is ment, így aztán könnyes búcsúval kukáztuk..
nemsokkal ezen kép készülése után...:)
Megnéztünk két templomot, ahol az egyikben még egy esti előadásra is meginvitáltak bennünket, meglátogattuk a Skiptoni várat és még hajókáztunk is. :) Majd miután szerencsésen megtaláltuk a Morrisons-t és ott ennivalót vettünk magunknak- megkerestük a vonatállomást és elbucsúztunk Joeltől. Később Iwona is vonatra ült, majd én. Nekem váltanom kellett Bradford előtt egy állomással ahol megint majdnem lekéstem a vonatom, mert a platformok mérföldekre vannak egymástol és ezt még az is nehezítette számomra, hogy azt sem tudtam melyikhez is kellene rohanjak.. Na de a lényeg ami lényeg, hogy elértem! :)
Bradforban Julia várt rám és hazafuvarozott. Itthon a nap történéseinek elmesélése, vacsi, zuhi és zzzzz.
Képek:
a kis csapat.
The end.
Most pedig a mult héten történtekről: a lényeg, hogy az útlevelem sehol nincs. Szüleim leelenőríztették és kiderült: a levél 12én elhagyta Romániát. Viszont sajnos azzal a kóddal, amit a postán kapták miután ajánlva felrakták, nem lehet külföldön követni a levelet. :( Mivel már nem tudtuk mihez kezzünk, így Juliával elmentünk a bradfordi levélközpontba és bejelentettük, hogy eltünt vagy nem tudjuk hogy mi van, de meg nem érkezett és hogy már 2 hete késik. A nő szerint valahol a "rendszerben van" és hogy elő fog kerülni, de ennél többet tenni nem tud. Viszont itt a probléma az, hogy nem mindegy hogy holnap vagy két hét mulva kerül elő, mert az idő múlik, Julia pocakja nő, repjegyet kellene foglalni satöbbi, de mindez az én kib*szott utlevelem nélkül nem megy!!! :( Ők már azt tanácsolták, hogy jelentsem be hogy eltünt, menjek haza és csináltassak gyorsított eljárással egy másikat. De én hogy engedjem meg ezt is magamnak??? Nincs lelkiismeretem, hogy még ezt is hagyjam nekik! :( Már igy is tul sokat tettek értem... Nem tudom mit tegyek, mert mivan, ha hazamegyek és másnap megérkezik!?!?!..
..rohadt posta, rohadt royal mail, rohadt útlevél!!!!!!! azért nem tudjuk lefoglalni a jegyeket, mert az utlevelem nem érkezett még meg kedves kis hazámból, pedig már kb hétfőn meg kellett volna érkezzen!!! :( shit.
Ma este édi hugicám eszembe juttatta, hogy ideje lenne kaparnom már valamit. :) Tehát beszámolok.
Hétvége: szombaton nem tudtam sokáig aludni, ugyanis Lucy felébresztett, de tudtam, hogy szombat és hogy egész álló nap csak lustálkodni fogok-->tehát nem csaptam agyon a kisasszonyt. :)
Aztán így is lett, a partiból amit beterveztem estére, nem lett semmi, mert Julia nem érezte jol magát, és engem John vitt volna be a városba, akit viszont-érthető módon- nem kérhettem arra, hogy hagyja egyedül Juliát. Tehát maradt az Eurovízió nézése, amit életemben most és utoljára szenvedtem végig.. Nem csak azért, mert Kati nem ott végzett a helyezési listán, ahol kellett volna, hanem mert az egész egy nagy f*s volt ugy összvissz és beteg lettem tőle egészen! -.-" Tényleg, jut eszembe, valóban beteg voltam, a vacsim vissza is jött az éjszaka folyamán(bocsiii a gusztustalan részért..), nem tudom mi bajom volt, alig tudtam aztán elaludni és itt értünk vasárnaphoz.. amikor is aztán konkrétan délután 1óra előtt valamivel ébredtem fel, tök csend volt, lementem, az éjszakai rosszulléttől eléggé émelygett a gyomrom, kreáltam egy teát és néztem a Britain's Got Talent-et. :)
A család valamikor 4körül jött haza, vásárolni voltak. Később hogy levegőhöz jussak elmentem Julával egy aprócska bevásárlókörútra. Épp csak egy kabátkát vettünk Lucynak.. és én gazdagabb lettem két napszemcsivel. :D
Este későn aludtam el, ebből kifolyólag a hétfői kelés nagyon fájt. De aztán fölráztam magam, minden ment a szokásos uton. Suli után haza, eltüntettem a reggeli készülődés nyomait. Julia itthon volt így a nap további részét egymás szórakoztatásával töltöttük. :D Najó, nem szorakoztunk, mert voltunk Leedsben és Brighouseban is. Utóbbi helyen sok dolgunk közepedte én voltam fogorvosnál, mert az egyik fogamban meglazult a tömés így ezt orvosolni kellett. Hát olcsón megusztam, £50 és legalább van tapasztalatom az angliai fogászatról. :D Erről csak annyit, hogy nagyon csúcs, a doki még az injekciót is ugy volt képes beadni, hogy semmit nem éreztem. :) Fogorvos után rohantunk hazafelé, hogy felvegyük Lucyt a sulinál. Itthon ismét minden oké, szokásos: házi, kajcsi és tenti. :)
Én később egész este repjegyeket nézegettem a neten, mert Julia megkért, hogy keressek pár ajánlatot ha unatkozok. :D Majd valamikor éjjel 1körül aludtam el.
Ma(kedd) a reggeli szokásos dolgok után nekiláttam egy kicsit szétszortírozni pár dolgot, beraktam egy dobozba Lucy régi könyveit és egy pár játékát is-->készölődünk. :) Délután aztán vasaltam. Hamar elröpült az idő és már mentem is a Kisasszonyért. Cukiság volt, szinte zökkenőmentesen irtunk házit is-volt egy kis irinyó-pirinyó nyafff. :D de gyakorlott au-pair lévén- 20másodperc alatt megoldottam! :)) Házi után mese és zzzz.
Én is elköszöntem és feljöttem mert fáj a hasam és a szemeim is ragadnak le, nem is értem hogy ez ilyen korán hogy létezik. :D
Amugy nem visszük tulzásba a pakolászást(ahogy írtam, inkább csak szortírozzuk a dolgokat és egy két doboz imitt-amott), amin én meg is voltam lepődve kicsit.. rákérdeztem Julánál, hogy hogyhogy nem dobozolunk már mindent kb mert van cucc a házban dögivel, erre: "dehát azért van az a költöztető társaság.. ők pakolnak össze a házba, nekünk semmit sem kell, csak épp annyi dolgot összepakolni, amit a bőröndödben magaddal viszel és hogy amire nincs szükségünk azt kukázzuk-ezért van az, hogy SZORTÍROZUNK és nem PAKOLUNK!! Ők mindent összepakolnak, ha gondolod még a fehérneműidet is... Jahh és nem csak össze, de majd ki is pakolnak!" O.O :D:D:D Én meg csak ááááááááá, mivaaaaan??? :D Naneee! xD Ledöbbentem..
És a dátum amugy: junius 5.-e van kinézve de a repjegy még nincs lefoglalva, szóval nem leszögezett dátum. A terv, hogy junius 3-8 között megyünk! :)
Na milyen az már, hogy amikor valami érdekes történik és én rögvest meg akarnám osztani veletek, akkor ez a suttyó blogger bekattan és nem hagyja??? -.-" És az előző bejegyzéshez kapott kommentjeim is törölve.. blogger!!!
Amik történtek, azok majdnem szívhalált okoztak nekem/nekünk. Hétfő, kedd-semmi érdekes nem történt, mint azt az előző bejegyzésben írtam. A szerda is normálisan indult és zajlott is, mindaddig, amig nem kaptam egy sms-t Juliátől, hogy "csak tudatom veled, a mentő behozott a korházba vérzés miatt.. később még tájékoztatlak.." Én meg csak álltam és bámultam az üzenetet és a szívem a torkomban dübörgött és majdnem sírtam már komolyan és nem is tudtam micsináljak.. áááá. :/ Visszaírni nem tudtam, mert nem volt credit a kártyámon, az itthoni telefonról nem mertem hívni, így maradt az, hogy körmötrágva vártam.. Aztán 3körül hazaérkeztek. Julia elég kifacsart volt, kérdem mivaaaan: nemtudni. Holnap reggel kell bemenjen a korházba ultrahangra. Na bumm. -.- El van keseredve, majdhogynem kiakadva, milesz ha elvetélt.. De azért nyugtatgatom, nyugtatgatja saját magát is. Ezvan. (a délután többi része gyorsan elrepült, este lett és zzzz)
Csütörtök reggel stresszelünk, Julia nem érzi jol magát, nonstop fáj a hasa és megint vérzett picit. :/ Ez mind nemjó. Aztán én suli felé ők a kórház felé. 11ig végzek a napi feladataimmal és nem sokkal utána befutnak ők is, nem is mondanak semmit csak megmutatják...az ultrahangos felvételeket a bébirőőőől!!! ^.^ Öröm, boldogság, ugrabugra, ölelkezés. Jajjdejóóóóóó! :) A parancs, hogy Juliának pihennie kell és egészségesen táplálkozni, mert veszélyeztetett! (aztán ezen nap délutánja is hasonlóan tovarohant, mint a szerdai, tehát nem pazarolom rá az energiám, hogy a semmit vázlatoljam ide nektek! )
Péntek, azaz ma. Julia és én itthon lustultunk egész nap. Ilyenkor mindig olyan jókat beszélgetünk. Illetve inkább ő mesél az életéről, mert én kérdezek. Szeretem az ilyen napokat! ^.^ Majd délután 4kor én elmentem Lucyért ő pedig meglátogatni egyik barátnőjét. Lucy egész délután angyalka volt, mindent megcsinált, amire kértem. Együtt megnéztunk egy filmet is(Hotel for dogs-Hotel kutyáknak). Hát az valami nagyon nagyon top film, az én szemszögemből.. Ajánlom mindenkinek, aki picit is szereti a kutyákat.-->Enjoy it! :) Film után pizsi és saját apró dvd lejátszó bekapcs, puszipuszi, jóéjt! :)
Én feljöttem, volt pár vasalnivaló ruhadarab és azt elintéztem, majd lementem egy kicsit. Beszélgettünk, majd 11kor felcammogtam és ittvagyok. Holnap jó sokáig fogok aludni, aztán estére party van betervezve, de lehet, hogy az Euroviziónál maradok és nagyban szurkolok Katinak! Btw már hosztmami is a mi táborunkat gyarapítja, mert megmutattam neki Kati számát és el volt ájulva a hangjától. :) Mennek majd a szavazatok! :D
Na és hogy visszakanyarodjak a cim utolsó szavának értelmezéséhez: végre egyenesben, vagyis megvan a vízum NZ-hez. Azaz még nem érkezett meg a konkrét kézzel fogható iromány vagy mi, de a visszajelzés hogy "vizumkérelem elfogadva" igen. :) Hát itt már nagyban megy a pakolászás, az ebédlő romokban hever, kukaszoba lett, az én szobám is dobozokkal van megtüzdelve és ha minden igaz, akkor junius elején byeee-byee England. ^.^ Azért "csak" akkor, mert ugye a jó munkához idő kell, meg a pakoláshoz is, meg ugy amugy mindenhez és igazábol csak most kezdhettek el konkrétan szervezkedni.
Na ennyi kedveskéim, mindenkinek egy fantasztikus hétvégét kívánok! Puszifelhő. :)
ps: Harewood képek. (hogyazaaaa... kétszer kellett feltöltsem, mert szerdán megcsináltam és most nézem: hát sehol egy kép sincs -.-" eltünt mind.. Hmm, péntek tizenhááááárooooom??? )
Elnézést a beszámoló késéséért, de ezidáig ezernyi dolgom volt. Vagy csak lusta voltam??? :D Meglehet, na de hát a lényeg, hogy most ittvolnék. :)
Szóval péntek délután utunkba vettünk egy Seahouses nevü tengerparti falucskát(itt található a térképen). Egész késő délutánra értünk oda a kis tengerparti nyaralóhoz, ami a Julia főnöknőjéé(Joanne, ő volt az, akivel Newcastle-ben találkoztam először. tudjátok, amikor halpedikürre is voltunk stb..na végülis nemlényeg :D). Odaértünk, ölelkezés és becuccoltunk.
..ide
Utána elmentünk vacsorázni.
középen Joanne.
ne ijedezzetek, nem birtam megenni. :D
Majd vacsi után én leléptem sétálni kicsit a tengerpart felé. Vissza, kis dumcsizás és mentem lefeküdni.
Szombat: Lucy ébresztett, felkeltem, zuhi majd reggeliztünk és utána elindultunk a partra. Bár nem volt jó idő, mi mégis rettenet jól éreztük magunkat. :) Lucyval homokvárat csináltunk, ugráltunk a vízben, homokba írtuk a nevünket, kagylókat gyűjtöttünk, még egy apró rákocskát is találtunk. :)
..igy idultunk el. :D
a távolban a móló.
itt pedig a távolban a beach.
apály.
apály.
uton a beach felé.
hát olyan édik voltak ketten, hogy meg kellett örökítsem. :)
..s magamat is. :)
és végre a homokban. :)
onnan sétáltunk ide..
ezt az utókornak. :D
ugyszint' :D
homokvááár, jupijééé. :D
a kis rák. :)
A tengerparti séta után visszamentünk a házhoz és autóval elindultunk egy szomszédos faluba/városba(?), azon belül egy olyan helyre, ahol különböző általad kiválasztott és megvásárolt tárgyat szinezhettél ki. Nemtudom mennyire fogalmaztam ezt meg értelmesen, de itt a képek:
kis csapatunk :)
midnenki iparkodik..
...én is igyekszem. :)
művem a kezdetekben...
végkifejlet. ^.^
A festegetés után visszaindultunk a házhoz, utközben pedig megvacsiztunk egy olasz étteremben, ahol befaltam egy óriási pizzát és egy adag tiramisut is:
Lulu at the table. :D
olyan vagyok, mintha épp sírnám el magam. szörnyűűű. :D
az étterem tulaja tesóknak nézett. :)
a tiramisum.
Ezután joggal mondhatom, hogy annyira dagadtnak éreztem magam, mint még sosem.. Ebből következően amikor visszaértünk a házhoz én sétára indultam, mert éreztem, hogy ha nem mozgok kicsit akkor nem lesz kellemes éjszakám. Egész távol elmerészkedtem a háztól, pedig már majdnem teljesen sötét volt. :) De olyan jólesett, testemnek-lelkemnek az a séta. Találtam egy festménybe illő helyet egy kis padocskával. Oda le is csüccsentem és hallgattam a tenger hangját, azt ahogyan a hullámok a sziklákhoz csapódtak és nagy merengésemben, megintcsak az futott át az agyamon, hogy "köszönöm, hogy itt lehetek.." :)
ott a távolban látszik a kis pad. :)
Séta után visszaérve a házba letelepedtem teázni a nagyokkal, néztunk America's got talent-et majd találtam egy magyar szinkronú dvd-t az egyik polcon és visszavonultam azt megnézni.
Vasárnap reggel elég kómás voltam de mivel a zuhany csodákra képes, így időben össze tudtam lapátolni magam a reggelihez.. Reggeli után besétáltunk a faluközpontba, fagyiztunk, játékgépeztünk is és az egyik boltban most először Angliában megtaláltam a nevem valamin, akarom mondani egy kulcstartón.. hát örömömben rögtön meg is vettem :D
Utána sétáltunk kicsit a mólón:
Majd vissza a házhoz.. És mivel még mindig korán volt a tervezett hazainduláshoz képest, így ráadtuk a fejünket Jinga-zásra
...
és így győztem én ^.^ (bocsi, sehogyse tudtam megfordítani, ötletek?):
Jingázás után összekaptuk magunkat és elindultunk hazafelé. :) Utközben ebédeltünk és meglátogattuk John anyukáját is, aki ismét korházban van, szegény. :/
Itthon egyből jöttem is fel, mert hulla voltam. Lecsekkoltam a netes dolgaim, szkájpolás az otthoniakkal majd alvás. :)
A hetem pedig pont ugy telt, mint a többi. Lényegében gyorsan. :) De semmi érdekes. Suli, haza, itthon semmittevés minden mennyiségben, aztán a délután Lucyval-hol így, hol úgy. :)
Pusza nektek. xxx
...
PS: hamarosan feltöltök pár képet a Harewoodban töltött napunkról is. Cuppcupp. :)
