Arrivederci Bologna :-)

Arra gondoltam, hogy mivel igencsak lemaradtam az utolsó kéthét általános történéseivel, így nem szövegelek mindenről és képregényezek, hanem feltöltök pár képet és a többiből csak simán szerkesztek nektek egy szimpla videót az összes képpel, hogy gyönyörködjetek ti is!
Mert nem az, hogy hú de érdekes dolgok történtek, de elképzelhetitek, hogy nekem, aki folyton fényképez, mennyi képem összegyűlt utolsó hetem alatt és hát micsináljak velük ha nem osztom meg őket veletek, szeretett olvasóimmal?!… ;)

Azért a fontosabb dolgokat megemlíteném…
Kezdjük ott, hogy az én nagyon kedves kis hosztcsaládom hétfőn este vacsora után búcsúajándékkal lepett meg (kaptam egy nagyon édes fürdőrucit, egy kártyát – amibe Nick angolul, Ilenia olaszul írt, és egy ROME TOP 10 útikalauzt). Nagyon édesek voltak, és azért kaptam meg mindezeket hamarabb, hogy például a fürdőruhát visszacserélhessem ha akarom és a könyvből pedig legyen időm útitervet készíteni máig. :) 

Kedden reggel 9kor volt egy földrengés MEGINT, amit egy erős utórengés követett kb 1 körül… :/ Én egyiket sem éreztem szerencsére, mivel az első rezgésnél épp az utcán sétáltam és tényleg csak azt vettem észre hogy mindenki el kezd rohangálni és az utca megtelt a jónéppel és mindenki néz fölfelé vagy telefonál vagy ijedt arcot vág … szerintem én voltam az egyetlen aki csak állt és nem értette mi a fene van már… aztán persze mivel az olaszok gesztikulálnak így 5 perc urán jöttem, hogy ez nem más mint egy újabb földrengés lehetett és egyrészt majdnem kiült a mosoly az arcomra hogy nem éreztem, másrészt be voltam f*sva, ugyhogy egy pillanatra – azaz amíg elragadtam a fényképezőm – felrohantam a házba (konstaláltam, hogy már megint összetörött pár pohár) és már suhantam is le a lépcsőn és kifelé a városból!

Úti célom a tegnapi bejegyzésemben is megemlített San Luca Bazilika volt. Egyrészt mert aznapra a két torony megmászása volt betervezve és azt értelemszerűen halasztani kellett… másrészt pedig mert arra gondoltam, hogy mindegy hogy hova csak elhúzzak a téglaépületekből, mellől/alól… tökmindegy csak el.
És meg kell mondjam nagyon is megérte felmászni. :) Nem csak azért, mert így nem érzetem a délutáni utórengést sem, hanem mert egyszerűen leírhatatlanul szép volt a kilátás, a Bazilika, a zöld fű, az erdő alattam és a felhőtlen kék ég felettem – hihetetlen nyugodtság van odafenn. Távol tényleg minden zajtól. Olyan, mintha a zajos belvárosból kiszakadva és oda felérve egy off gombbal lenémítanának minden zajt és csak a madarak vidám ciripelését hallanád. A fenn töltött 2óra alatt csak vigyorogtam mint egy tejbetök és lélegeztem nagyokat. :) Szuper volt, kár hogy csak egyszer mentem fel … ha a lustaság fájna néha …. namindegy! :)

Szerdán zárva volt a suli, mert ugye az előző napi rengés miatt ellenőrizni kellett minden közintézményt. Mivel én még mindig be voltam tojva, így eldöntöttük, hogy nem maradok Picurral a házban hanem van egy család-barátjuk, akik a városon kívül laknak és oda megyünk aznapra. (mellesleg akkora kertjük van, mint fél Boros patak :D és van egy két éves kisfiuk is. :) Juhúúú !)

Szóval a szerdát a countryside-on töltöttük, tökéletes nyugalomban, a természet lágy ölén... :D Élveztem nagyon. :)

a kert egy piciny része :D

És akkor eljött csütörtök, az utolsó napom. Reggel elvittem Picurt suliba és onnantól kezdve egyéb sem volt csak pakolás, mivel ugye az előző napi események miatt még nem pakoltam be egy cérnaszálat sem… Féligmeddig végeztem is délutánra, aztán el kezdtem írni az előző bejegyzésem és aztán secc perc fél 4 volt és mennem kellett Picurért. Összeszdtem őt – furcsa volt azzal a tudattal ülni a buszon, hogy ’ma van az utolsó napom ’-  és a kis tökmag mintha tudta volna hogy most megyek érte utoljára, olyan édes volt, mint még soha!!! Vigyorgott össze-vissza, figyelt rám, a buszon addig puszilgatott és nevetett olyan szívből szólóan tudjátok, amíg a teljes busz népe minket nem nézett és mindenki mosolygott. :) :D Az eszem megállt a kölyöktől. :D

Aztán mentünk parkba, azaz mentünk volna de amikor beléptünk a kapun, mindenki akkor kezdett el kifelé rohanni, mert kb égszakadás szerű eső igyekezett a park felé… Gyorsan megfordultunk és irány surány a ház. Otthon off voltam és pakoltam megint, meg elkészítettem a búcsúajándékomat

ebbe majd belekerül az egyik tegnap este készült közös fotónk :)

Picur pedig megkapta tőlem élete első motorját :D odavolt!

Este mentünk vacsorázni, hogy utolsó estémen megkóstoljak még pár  - eddig meg nem kóstolt – bolognai specialitást. :) Nagyon sokat ettem!!! :D Aztán valamikor 10 után értünk haza, ellőttünk még pár képet, odaadtam a búcsú ajándékomat és azzal rohantam is bepakolni az elmaradt dolgokat. Utána válaszoltam pár emailre és már éjjel 2 is volt… 

az étteremben :)

otthon:)

Ágyba zuhantam és mire kettőt pislogtam reggel lett. Zuhany, ágyneműcsere, szoba átfésülése otthagyott dolgok után és rohanás a vonatállomás felé tartó buszra. A kis édes családom kikísért a buszhoz, ölelkezve és fátyolos szemmel elbúcsúztunk - Picur arcán láttam a kifejezést, miszerint nem érti, hogy mi történik – és egy utolsó integetéssel eltűntek a busz mögött...

Összegezve: ez a Bolognában eltöltött 7 hét először is nagyon gyorsan eltelt… nem is értem. Másodszor egy olyan tapasztalat volt, ami biztos vagyok benne, hogy rettentő hasznos lesz az elkövetkezőkben. :) Tudjátok, ez a legjobb módja megtudni azt, hogy milyen lehet valójában egy 2 éves picur, terrorista anyukájának lenni. :D aki mellesleg olyan édes, hogy meg lehetne zabálni! haha
Aztán pedig, ez az itt töltött idő elindított azon az úton, hogy végleg és visszavonhatatlanul beleszeressek Olaszországba. :) A kis utcákba, a hangulatos kávézókba, az olaszos beszédmódba (gesztikulálás:D), magába a nyelvbe, és sorolhatnám … ja meg a fagyiiiii :DD
Mindenki azt mondja, Szardinia totálisan más mint Bologna mégis szerintem az alap dolgok meglesznek és én imádni fogom… és majd fogjátok ti is ha eddig nem tettétek! ;)
Remélem a bolognai bejegyzéseimet pont annyira élveztétek, mint amennyire én élveztem megírni őket! :)

Sok-sok puszi nektek innen a csodálatosan gyönyörűséges Rómából és akkor hamarosan ’találkozunk’ Szardínián!!! ;)

Ciao, ciao, ciao amici!!! xoxo

Angi

Bologna top 10 - by Angi

1. Asinelli tornyok (ferde tornyok)

Bologna város fő jellegzetessége a két ferdetorony. Mindkettő a XII. század legelején épült Asinelli(a magsabb) és Garisenda (az alacsonyabb) neveket viselik, a két építész után, akik építtették a tornyokat. Az egyik torony közel 100 méter magas, majdnem másfél méteres elhajlással, a másik közel 50 méter magas három méteres elhajlással. Az Asinelli torony tetejéről csodálatos kilátás nyílik a városra. (Sajnos nem beszélhetek tapasztalatból, mivel amire odáig értem volna, hogy felmenjek a toronyba, akkorra megtörtént az első földrengés és azóta zárva van... :( Pedig itt van a házunkkal szemben! >_< Nade Ilenia azt mondta, erre, hogy legyek pozitív, mert ez biztosan azért történt így ahogy, hogy nekem legyen egy nyomós okom visszajönni majd Bolognába ;) :D ... s hát nem?)

kilátás:)

2. San Petronio Bazilika

A központban megtalálható híres, befejezetlen székesegyházat még a XIV. században kezdtek el építeni gótikus stílusban. Ez Bologna legnagyobb temploma (világszinten az ötödik legnagyobb templom, hosszúsága miatt). Belsejét több kép és emlékszobor díszíti.

3. Városháza (Palazzo Comunale)
A San Petronio Bazilika közelében, a Maggiore téren áll és 700 év óta tölti be funkcióját. Legszebb látványossága a főkapu, mely fölött XIII. Gergely pápa bronzszobra áll, aki szintén bolognai születésű volt (mint ahogy Szent Domonkos is, a domonkos rend alapítója).

4. Piazza Maggiore

Egy nagy 'sétáló tér', melyet a Palazzo dei Notai, a Palazzo Comunale (Városháza), a Palazzo del Podestà és a San Petronio Bazilika vesznek körbe. A város polgári és vallási éltének központjaként is emlegetik.

5. Piazza Nettuno

Közvetlenül a Piazza Maggiore mellett található és a Neptun szökőkútról híres.

6. Santo Stefano Bazilika

A bazilika tulajdonképpen 4 középkori templom együttese (eredetileg hét templomé) egy tető alatt. A hagyomány szerint Bologna 5. századi püspöke, Szent Petronius építtette. Bejárata a 11. századi Chiesa del Crocefisso felől van, ahol Szent Petronius csontjait őrzik.

7. San Domenico Bazilika

Itt élt és halt meg Szent Domonkos, a domonkos rend alapítója. A Szent hamvait őrző bazilika 1238-ban épült. Gondosan kidolgoztt díszkoporsója a Capella di San Domenicoban található, amit Nicola Pisano tervezett, amihez később számos művész hozzátett egy-egy részletet. (Például a 19 éves Michelangelo készítette az oltár jobb oldalában található angyalt.)

8. Sanctuary of the Madonna di San Luca (San Luca Bazilika)

A bazilika a történelmi város dél-nyugati részén található, mintegy 300 méterrel a síkság fölött, a Monte della Guardia domb tetején. Megközelítéséhez végig kell haladnunk egy 3,6 km hosszú fedett árkádsoron (hosszú, oszlopos, fedett folyosó- a világon a leghosszabb), amely 666 ívet foglal magába (és nagyon sok lépcsőfokot :D)

A hagyomány szerint azért építették az oszlopos folyosót, hogy a Madonna a mennybemenetel napján lemehessen a városba.

Amellett, hogy ez a bazilika csodálatosan szép, a dombról csodálatos kilátás nyílik a városra. Mindenképp megéri felmenni. :)

by google

saját - kedden mentem fel oda. egy élmény volt!:)

9. Az egyetemi épületek

A város egyeteme a XI. században épült, ahol többek között magyar diákok is tanultak. A XVI. században alapított Collegio Ungarico falait az ezt tanúsító freskók díszítik. Az épület a XVIII. századig kollégiumként működött. Ezen az egyetemen vezették be legelőször az anatómia tantárgyat. Évszázadokon át a bolognai orvosok voltak a világon a legelismertebbek.

10. Bolognai konyha

Bologna híres ízletes ételeiről is, és e hírnév nem mai keletű. Ez a város nemcsak művészi város és egyetemi központ, hanem kiváló konyhájáról is ismert hely. Persze Bolognaról a legtöbb embernek a bolognai spagetti jut eszébe először, ami ugy-e itt nem létezik, de 'kárpótlásként' vannak itt egyéb finomságok, minden ami szem, szájnak ingere. ;) Itt találták fel a mortadellát, illetve kapható eredeti olasz sertéssült, szarvasgomba, és nem utolsósorban a vagdalt húsos mártás, amelyet a világon mindenütt bolognai mártásnak neveznek, s amely itt raguként kerül az asztalra.

Bologna jellegzetességeiből nem hagyhatjuk ki a vendéglőket sem. A városról egész Itáliában azt tartják, hogy az élet itt a legkényelmesebb és legbarátságosabb. Ma is idős háziasszonyok dagasztják, kelesztik és nyújtják a tésztát és a rávaló öntetet, a sugót is ugyanúgy főzik, ahogyan évszázadokon át. Kézzel készítik a szalámit, és a tésztaboltokban frissen árusítják a sonkával, spenóttal, vagy tökkel töltött tortellinit, valamint a tésztafélék sokaságát. Sok ínyenc látogatja a várost, hogy drága, pazar ételeket fogyaszthasson. Az éttermek, bárok, kávézók mindig csordultig vannak emberekkel, élettel, különleges bolognai hangulatokkal. :)

by google -
de akár berakhatnám ide előző bejegyzéseim minden egyes Bolognai fogását ;)

*11. Parkok

Ez már ugye top 11 lett de számomra -aki élt itt - nem elhanyagolható Bologna két nagyon népszerű parkja (kertje), a Giardini Margherita és Parco della Montagnola.

Mindkettőről írtam már előzőleg és raktam fel képeket is. A lényeg, hogy ha el akarsz szökni a zajos belvárosból, ha egy kis csendre vágysz, ha madárcsiripelést akarsz hallani a fűben fekve akkor irány ezen parkok egyike. :)

Én a Giardini Margheritát részesítettem előnyben - egyrészt mert megtalálható ott játszótértől kezdve kávézóig minden, ami kell. Másrészt ez közelebb is volt. Imádtam oda járni egyedül és Tommyval is.

Giardini Margherita

Parco della Montagnola

***

Íme itt a bejegyzés amit még érkezésemkor megígértem... és kábé ennyi lenne a top 10 by én. :) (nem mindegyik kép az enyém, amint látható, mert például a bazilikákban nem lehet fényképezni szóval szedtem netről képet nektek. és Most megyek, mert már késő van. Egész nap pakoltam (húúú de utálom -__-'), aztán összeszedtem picurt a suliból, a parkba menet részesei lettünk egy jégesőnek, aztán hazajöttünk és mentünk egy étterembe elfogyasztani az utolsó vacsinkat...
Holnap reggel vége a bolognai kalandnak. A vonatom Rómába fél 9 körül indul és 11re már ott is leszek. Hosztmami húgánál fogok eltölteni két éjszakát és remélhetőleg az ott töltött idő alatt sikeresen körbeszáguldozom majd Róma látnivalóit. A repülőm vasárnap délután 4 körül lesz Cagliariba. :)

Holnap a vonaton megpróbálok összehozni nektek egy 'Arrivederci Bologna' bejegyzést az elmúlt 2 hét történéseiből. ;)

Na csóóók nektek. :) XoXo

Angi

érdekességek Bolognában :)

Van itt pár dolog, amiket mindig meg akartam osztani veletek, mégis sosem vitt rá a lélek, hogy egy egész bejegyzést szenteljek nekik külön-külön. Így tehát eldöntöttem, hogy összegyűjtök mindent 'egy kupacba' és produkálok egy összesített bejegyzést. :) Szóval:

I. BOLOGNAI SPAGETTI 
Amivel kapcsolatban a helyzet az, hogy Bolognában (és inkább mondhatom azt, hogy egész Olaszországban) nem létezik!

Hogy hogyan is van ez? o_O

A bolognai spagetti hallatán nincs olyan olasz, aki minimum nem mosolyogná el magát. Ugyanis a világ legtöbb országában ezen étel olasz szimbólummá, az olasz konyha jelképévé vált, azonban semmi, azaz SEMMI köze nincs Olaszországhoz, főleg nem az olasz konyhához!
Ami létezik az a bolognai szósz (olaszul - ragù alla bolognese) ,ami kétségkívül a legnépszerűbb ragu ebben az országban, és sajnos szintén a leginkább félreértett. Mert a szósz amit 'bolognai szósz' néven kapsz, az általában egy jelentéktelen paradicsomos mártás borsóval és darált hússal. És sem látvány,-sem ízbeli hasonlóságot nem mutat az igazi, Bolognában fellelhető bolognai szósz iránt.
A bolognai spagetti egy Olaszországon kívüli találmány, ami spagetti tésztát és egyfajta hús szószt foglal magába. Viszont az eredeti bolognai szószt Olaszországban soha nem szolgálják fel spagetti tésztával, ugyanis az ínycsiklandó szósz le esik a spagettiről és ott marad a tányéron. Éppen ezért itt ezt hagyományosan egy tagliatelle nevű metélt tésztával szolgálják fel és a neve kizárólag 'tagliatelle alla bolognese' - így található meg akármelyik étterem menüjében is. :) (a hagyományos használaton kívül a szószt felszolgálják még cső alakú tésztával vagy lasagne töltelékként is.)

'tagliatelle alla bolognese'

Akit érdekel az 'igazi' recept és bővebb sztori, az angolul itt megtalálhatja. :)

II. FORGALOM / KÖZLEKEDÉS

... hát ugye mindenki hallott már az olasz vezetési kultúráról? Némely olvasóm biztosan tapasztalta is. Az én egyéni véleményem szerint egy szóban megfogalmazható: kaotikus. :) Minden és mindenki össze-vissza, kis autók, (kevés) nagy(obb) autók, buszok, biciklik, motorok, robogók százával, és gyalogosok szintén... kábé olyan érzésem volt az első pár napban, amikor így figyeltem hogy mi történik körülöttem, hogy 'bakker, itt semmilyen szabály nem létezik és mindenki arra megy amerre akar.. a lényeg, hogy ne menjen át senki senkin...' - de hogy ezt hogy hozzák össze? o_O Szerintem itt egy autósnak minimum öt szeme kell hogy legyen.... de nem is ragozom, mert hosztmami szerint Bologna például Rómához képest nagyon is civilizált, forgalom terén. :))

google kép - de láttam már hasonlót itt! :D

ezek ma - Bologna

ritkán látható nagy(obb) autók.

általánosságban itt a mini a menő :D

Aztán még nem is említettem a nyakkendős-biciklizős úriembereket és a magassarkúban robogózó hölgyeket, akik - nem tehetek róla - mindig mosolyra késztetnek. :)

Jahh és nagyon sok női busz-, és taxi sofőrt is láttam itt, ami szintén furcsaságnak számít nálam. :)


III. DIVAT
Hát... 
"Olasznak lenni egyet jelent a stílussal, az eleganciával és a misztikummal. Minden a formák és színek összhatásáról szól, hiszen a lényeg a harmóniában lakozik. Az olaszok nemcsak különleges alkalmakkor tündökölnek - ők mindig igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. Nem a pénz a lényeg, és nem is a divat - az itáliaiak képesek könnyedén rálelni A STÍLUSRA..." (olaszdivat)
... ez kábé igaz is. :)
Amit a fenti linkben olvastok azt itt már mind tapasztaltam. Az utcán, a kirakatban, hosztmami ruhatárában. :D

csak egy pár darab hoszmamesz táskagyűjteményéből :)

A legfeltűnőbb/szembeütközőbb számomra a csizma-dolog. Azaz, hogy 30°-os melegben is képesek csizmában sétálni az utcán vagy épp csizmában indulnak el a tengerpartra (ezt hosztmamesz le is játszotta :D)! Megkérdeztem őt, azt mondta 'ez az olasz divat'... ;) Tessék.

ez ma -30°-ban

Ja és nem mellékesen, rettenetes drágaság van itt!!! o_O Minden téren, legyen az kaja, édesség, kávé vagy a ruhákat - ugyebár- ne is említsük!... Még Ilenia is azt vallja, hogy túlzás ami itt van...

drágábbnál drágább árukat tartalmazó kirakat.
ilyennel van tele minden utca.

IV. A lakásunk belseje

Na ez ami nem olaszos egyáltalán. :)) Lehet nem is tartozik ide, de számomra ez is érdekesség. Apuka Svédországban született, Angliában nőtt fel és már nagyon sok éve él itt. Anyuka pedig 100% olasz. A ház belseje pedig azért nem olaszos, eltekintve az ételektől :D, mert többnyire az egész lakás az apuka büszkeségeivel van tele. :) Amit róla (apuka) tudni kell, az az, hogy imád motorozni és már a fél világot összeutazta mielőtt anyukával egymásra találtak - sőt, amikor egymásra találtak akkor is épp egy 2 éves világ körüli motoros utat tervezgetett, csakhogy picur közbejött. A lényeg a lényeg, hogy apuka ez a nagyon laza, mindig felemás zoknit viselő(!!), extra jófej úriember, aki utazgatásai során összegyűjtött milliónyi cuccot és szóval ezek vannak szanaszét- mondhatni totális káoszban- a házban. Én mégis imádom az egész mindenséget, mert valami olyan melegséget, egyediséget ad a lakásnak, hogy első pillanatól fogva otthon érzed magad és nincs az benned, hogy 'úristen, most hova merjek leülni, nehogy valami összetörjön' :D Értitek!?

és a felemás zoknik - mindennapos! :)

..ja és nem veszi le a nadrágról az árcimkét :D laza nagyon...

ez ott lebeg az tévé felett az ajtóval szemben.
nagyon tetszetős :)

kézzel faragott kígyócska a könyvespolcon :)

ezt már láttátok - de még mindig érdekességnek számít ;)

csillár az ebédlőasztal felett - ezt az ebédlőasztalt szinte sosem használjuk.

egyedi könyvespolc :)
rettentően tetszik!

és a sok-sok kép egyike

meg ez is. :)

Na ennyi lenne mára, remélem élveztétek ezt a kis tudósítót. :D
Hétfőn jövök - remélem- mert picur beteg lett és most minden nap itthon van velem, szóval így bejegyzést szerkeszteni sem olyan egyszerű mint anno! :) De igyekszem, igyekszem, igyekezni fogok! ;)

Puszifelhő, XoXo
Angi


ps: egy hét, azaz EGY HÉT (!!) múlva a Bologna fejezet lezárul és jöhet Szardíniaaaaaaa!!! :))) Hú, el sem hiszem..haha. :) Na csók.