Welcome in Bologna :)

Sziasztok drágáim. :) Már itt is vagyok... eltelt 3 nap, 2 éjszaka Bolognában :) Szóval most már ideje hogy meséljek is valamit. ;)

Vasárnap délben indult a repülőm Kolozsvárról és egy kb másfél órás út elé néztem, ami semminek volt nevezhető :)) felszálltunk, egyet szunyokáltam és már készülődtünk is a leszálláshoz Forlíban. (Forlí egy Bologna melletti kis város és azért repültem oda, mert a wizzairnek még nincs járata Romániából direkt Bolognába, hanem csak Forlíba.)

Kolozsvár felett

Forlí felett.

Na ott anyuka (Ilenia) várt rám. Az első meglepetés az volt, hogy én a képek alapján magasnak képzeltem el, erre egy fejjel alacsonyabb mint én :D olyan vicces volt :))) A második meglepi az volt, hogy GPS-szel is eltévedtünk hazafelé :))) merthogy elmondása szerint nem nagyon autókázik a városon kívülre, szóval nem is tudja mi és hol van :D Na. A harmadik meglepi az volt, hogy TÉNYLEG a városközpontban laknak. Mármint mondták ők, hogy 'downtown' de azért nem hittem volna, hogy ahogy kilépek az épületből máris a központ közepén találom magam :D ... Negyedik meglepetés a lift volt, ami olyan mint a régi fekete-fehér filmekben.. csúúúcsszuper :)) rácsos, meg saját kézzel ki kell nyitni és látod hogy hogyan haladsz felfelé/lefelé.. óóó mami! *_* Aztán még mindig nem fejeztem be, mert van ötödik meglepi is, mégpedig a szobám! :) Ami csodás, illetve nekem rettentően tetszik!! ^_^ Eredetileg apuka (Nick) 'dolgozószobája' volt, és ide raktározott el minden cuccot, amit utazásai során gyüjtött össze. Nem tudom elmondani, hogy mi minden megtalálható itt, így inkább csak szemléltetem :) A lényeg, hogy annyira élettel teli ez a szoba, hogy minden alkalommal mosolyra késztet ha belépek ide :)
Ja és igen, el ne felejtsem az egyelőre utolsó meglepetést ami a saját, magán, teraszom (ami azért nagyon cuccos, mert a negyediken lakunk)! :))

Forlíbol Bologna felé jövet.

Via Caprarie - részlet az utcánkból (by google)

... a lift :)

lépcső a szobám fele:)

bejárat

tadammm *_*

kijárat a teraszra

kilátás

*panoráma*

Amikor megérkeztünk végre a lakásba apuka üdvözölt mosolyogva, pici fiú (Tommy, aki 2 éves) aludt. Beszélgettünk egy rakást, térképen megmutattam pontosan honnan is jövök, elmagyaráztam hogy miért is vallom magyarnak magam, beszéltünk Új Zélandról, apuka mesélt az ő utazásairól :), aztán picur már ébren is volt. :))
Kitérőként róla annyit, hogy totál érti az angolt de nem nagyon hajlandó megszólalni csak olaszul (eddig rá tudtam venni annyira, hogy elszámoljon 10ig ;) ), szóval olyan beszélgetések folytak le eddig közöttünk, hogy én beszéltem hozza angolul, ő válaszolt olaszul, anyuka vagy apuka pedig fordította :DDD A másik dolog róla, hogy egyedüli gyerek, szóval rettentően elkényeztetett és hisztis is (konkrét példa hogy tegnap elmentünk vásárolni és ő bánatában hogy az apja nem adott neki szőlőt, lefeküdt a bolt ajtajába és nem volt hajlandó megmozdulni még akkor sem, amikor már emberek lépkedtek át rajta =DDD), de mivel reggel kb 8.30tól este 5.30ig oviban van, ígyhát két nap távlatából még mindig imádom :))) Meg amúgy is amikor nem csinál ilyeneket, akkor annyira de annyira cuki, csak mosolyog és mond össze-vissza olaszul és a kis rövidke lábaival csak úgy száguldozik körbe a lakásban :D haláli. És tegnap este pedig együtt néztünk rajzfilmet és megfogta a kezemet, aztán pedig hagyta, hogy én rakjam ágyba és én olvassak neki esti mesét. :)

Na elkanyarodtam, szóval picur felébredése után, bemutatkoztunk egymásnak és jöhetett az első olasz ebédem ^_^

Ebéd után anyuka, picur és én úgy döntöttünk, kihasználjuk hogy elállt az eső és elmegyünk kicsit friss levegőt szívni. :) Elsétáltunk az innen 5 percre található Piazza Santo Stefano-ra (azaz magyarul Szent István térre). Ott összetalálkoztunk család-barátokkal. Elmentünk egy cukrászdába (amiből itt 100 méteres körzetben millió van :D), teáztunk, sütiztünk, majd nekem rettentő fejfájásom lett, szóval én hazajöttem pihentetni az agyamat a sok információ után. :) Estére pizzázást terveztünk, amiből aztán az lett, hogy én és apuka elmentünk, vettünk pizzát és itthon megettük :D Amúgy meg isteni volt!!! *_* Vacsora után elköszöntem és ZZzzzzZZZzzz. :)

Piazza Santo Stefano

;-)

picur =)

Hétfőn reggel besegítettem a picurral reggel (már amennyit engedett :D), aztán elvonultam pakolászni, közben jött a takarítónő, aki elmondta nekem olaszul hogy miért jött én egyet 'oké'- ztam =D majd észre sem vettem amikor elment. Később pakolászás után elmentem sétálni, megkerestem az információs központot, ahol apuka egyik barátja már várt is rám és adott egy rakás útmutatót meg egy nagyon hasznos angol nyelvü térképet is. :)

Ez után megkerestem az élelmiszerboltot, vettem ebédnek valót azzal jöttem haza, ugyanis esni kezdett és aztán esett egész délután.
6körül megjött apuka picurral, ekkor volt, hogy elmentünk együtt kaját vásárolni, hazajöttünk, megjött anyuka, vacsiztunk - ami valamiféle nyers hús volt, ugyhogy én nem ettem sokat :D, játszottunk picurral majd  rajzfilmet néztünk aztán raktam ágyba és ennyi volt. :)

ide jöttünk kaját vásárolni :)

Ma reggel anyuka vitte picurt suliba és én is vele tartottam. Busszal kell menni vagy 15percet, de majdnem a ház elől indul a busz és az ovinál rak ki, szóval egyszerü. ;) Valoszínüleg jövő héttől már egyedül viszem el és szedem össze őt.
Szóval kiraktunk picurt az ovinál, ültünk buszra és jöttünk vissza az anyuka munkahelyéig. Ott elköszöntünk egymástól és én hazatérképeztem magam :D Reggeliztem és a csodálatos napsütés örömére már rohantam is városnézni megint! ;) Ezzel tudjátok nem lehet betelni... egyszerüen csodálatos érzés sétálni ezeken az utcákon... tele van emberekkel, kerékpárokkal, motorokkal, autókkal, bárokkal, cukrászdákkal, zsivajjal, ÉLETTEL!!! ^_^ Órákon keresztül csak sétáltam, fülig érő mosollyal a pofimon :))

Piazza Maggiore

Aztán rátaláltam egy könyvtárra, ott elfogyasztottam ezt

Majd leültem kint a könyvtár lépcsőre és élveztem a napsütést. :)

2 körül értem haza, ebédeltem, elkezdtem írni ezt a bejegyzést, feltöltöttem a képeket, kipakoltam a bőröndömet és 5kor elindultam a picur ovijához. :) Buszra pattantam, ott találkoztam apukával, összeszedtük picurt és már száguldoztunk is hazafelé a kis minivel. ;) (a 'száguldoztunk'-at értsétek szószerint!!! :D)
Itthon megtört a jég, ami azt jelenti, hogy picur megengedte, hogy levetkőztessem, játszott velem, mitöbb hajlandó volt CSAK velem itthon maradni, amíg apuka elment az edzőterembe! :)) Játszottunk egy rakást, röhögtünk egy csomót, totál jól éreztem magam.. komolyan! ^_^ Mindig amikor akart valamit akkor mondattam vele, hogy 'please', amit úgy ejtett ki, hogy 'pjjíííízs' :D
Aztán mikor hazajött anyuka, akkor boldogan meséltük neki, hogy milyen jól szórakoztunk, aztán folytattuk tovább a vacsoráig, majd hagyta hogy megint én tegyem őt ágyba, sőőőőőt, amikor anyuka bejött hogy átvegye a stafétabotot, akkor picur megkért, hogy maradjak én is vele amíg elalszik. *_* hát nem éééédes? :)

Tiszta cukkerbogyó ez a kiskölyök :)))

...
És a másik dolog ami szintén szuper, hogy Julie olyan referencia levelet írt, hogy most a szülők nevelési tanácsokat kérnek tőlem :)) nem viccelek! Ma délután picur lefeküdt a liftben, mert duzzogott és apuka esdeklő szemekkel nézett rám, mert nem tudta mit tegyen.. mondtam neki, hogy ne könyörögjön neki, hanem hagyja kicsit 'szenvedni' és láss csodát picur felkelt a liftből és már rohantunk is játszani. ;) aztán ma este pizsama felvevéskor is hisztizni kezdett kicsit, ekkor anyuka esdeklő szemei voltak az arcomra tapadva.. mondtam picurnak, hogy oké nézhet tévét, de csakis ha felveszi a pizsit, máskülönben tévé kikapcs.. láss csodát picur hagyta, hogy az anyja ráadja a pizsamát! :)))
Ezzel nem azt akarom mondani/kifejezni, hogy a szülők rossz szülők, mert tényleg nem! Imádják a kis öcsköst.. a baj csak annyi, hogy túlságosan is imádják ahhoz, hogy néha nemet mondjanak neki vagy hogy rászóljanak valamiért... Éppen ezért egy cuki kis elkényeztetett bébibogyó lett Tommyból. Na de sebaj, van 7 hetem, hogy rendet teremtsek :)))) Nanny McPhee 2! :DDD

Húúh, na mára ennyi.. most hogy így nézem elég részletes lett a beszámoló :)) ezentúl igyekszem lényegre törőbb lenni és nem fárasztani senkit a 'felkeltem, felöltöztem, ettem, levetkőztem, lefeküdtem' történésekkel. :)
Inkább minden nap meglátogatok egy csodás templomot, vagy múzeumot, vagy tornyot vagy parkot, vagy-vagy-vagy valamit és elhalmozlak olyan képekkel, hogy majd minden egyes porcikátok Itáliába fog vágyakozni :))

Hamarosan jövök, jóklegyetek! ;) XoXo
Angi

♥ Goodbye NZ. ♥

Úgy döntöttem, hogy megírom az összegző bejegyzést Kiwiföldemről mielőtt elzúznék Bolognába, majd a Coromandel és a Waiheke Island címü bejegyzéseket akkor írom meg amikor nem leszek ennyire elfoglalt. Így is úgy terveztem, hogy otthon megírom szépen ezt a bejegyzést, mégis csak a képek feltöltéséig jutottam el, és a szöveget wordben írtam meg, felét otthon, felét a vonaton Kolozsvárra jövet. :) Szóval na, szerintem láthatjátok, hogy be vagyok táblázva és hogy csak úgy röpül az idő. Facebookra is még rakás képet akarok feltölteni, mégis arra sem volt időm :) de majd.. mindent bepótolok lassan. ;) Bolognában a remélhetőleg sok-sok szabadidőmben majd utolérem magam. Mert tényleg szeretném, nem csak a kedves blogolvasóim miatt, hanem nagyon magam miatt is, hogy ha majd akárhány évesen vissza szeretnék emlékezni ezekre a dolgokra/kirándulásokra/kalandokra.. mindenre, akkor legyen amiből. :)


És most térjünk rá a hazautazásra Új Zélandról. Nem is megyek vissza régebbre a búcsúzásban mint az utolsó napom a suliban, amikor is utoljára szedtem össze Lucyt. És utoljára ölelgettem körbe a gyerekeket, akikre néha vigyáztam és úgy imádtak engem :) meg én is őket. :)

Brayden, Amelia, Lucy és én :)

Nagyon furcsa volt tudni, hogy aznap utoljára várom  Lucyt ott az osztálya előtt, utoljára mosolygunk össze az ismerős anyukákkal, utoljára ülök le a játszótéren, hogy megvárjam, amíg Lulu totálfáradtra játsza magát. :)


A következő emlékezetes momentum az volt, amikor is szombaton elautókáztam Devenportba, az én imádott Devenportomba! :) Akárhányszor relaxálni akartam, vagy szomorú voltam, vagy volt csomó szabadidőm és nem tudtam mit kezdjek vele... én mentem Devenportba. :) Pontosabban az általam leglátogatottam hely a Victoria hegy volt, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Aucklandre :) és ahonnan a legeslegszebb volt a naplemente! Imádtam csak ott üldögélni a kocsiban, ablakon kilógatott lábakkal, fagyival a kezemben, háttérben Adele zenéjével.. és csak nézni ahogyan a nap eltünik a város mögött. *_*

Másik kedvenc helyem a devenporti templom volt. És oda is mindig benéztem, akárhányszor arrafelé vitt az utam. :) 

Vasárnapra Julie egy brunch-ot szervezett meg és meghívta az összes ismerősünket, hogy elbúcsúzhassanak tőlem. :) Olyan 12körül meg is jött mindenki, ettünk, beszélgettünk, trampulinon ugráltunk, ajándékokat kaptam - köszöntem meg - bontottam ki, parton sétáltunk majd lassan mindenki elment haza.

♥

A további délutánomat aztán a pakolászás töltötte ki:

Este 8ra John asztalt foglalt a Sky Tower forgó éttermébe :) igen-igen, forgó. Ami azt jelenti, hogy amíg a vacsorát elgogyasztottuk, addig körbeforogtunk egyszer/kétszer Auckland fölött. Szomorú de mégis csodás élmény volt! ^_^

készen a vacsorára :)

Lucy "sky tower" desszertje :))

kiwimadáááár ^_^

Vacsora után hazavezettem, elköszöntünk majd midnenki ment lefeküdni. Nekem úgy kb reggel 5am fele sikerült ez. Ugyanis addig tartott befejezni a pakolást, csekkolást, képeim összegyüjtése a Julie laptopjárol, blogírás.. meg ilyenek. Aztán 5től 8ig aludtam, 10ig elbúcsúztam Lucytól, Lyndától, Anatól, Jennytől és a háztól majd én, Julie és John elindultunk a reptérre....... Az út hogylétéhez inkább nem is füzök hozza semmit! :|

búcsúajándékom...

A reptéren gyorsan leadtam a csomagomat majd nem is húztuk az időt, már mentem is az ellenőrző kapuhoz. Ott könnyek között kb 10percig szerre ölelgettem őket, és ők ugyanolyan erővel szorítottak engem... Majd nehezen ugyan de elengedtük egymást és én integetve eltüntem a kapu mögött.... :|

Bent a terminálban rettentő sokat kellett várnom, miután átmentem a biztonsági ellenőrzésen. Szörnyü volt!!! :( Csak ülni ott egymagamban... mintha össze lettem volna zárva a gondolataimmal, a szomorúságommal egy sötét szobába...
Majd végre valahára kiírták, hogy melyik kaputól indul a gép és legalább azzal lettem elfoglalva, hogy hogyan cipeljem a kézipoggyászom és laptoptáskám és szendvicsem meg almám - amit rendre elejtettem... végül 15perc séta után végre feltünt szemeim előtt a repülőgép:

A kapunál is várni kellett, de már nem sokat, ugyhogy kb fél 2 körül meg is keztük a beszállást és hipp-hopp a gépen voltam. Egy hindu házaspár mellett volt a helyem, akik egy szót sem beszéltek angolul így nagy unalmamban filmeket néztem és zenét hallgattam 9és fél órán keresztül... rettentően fáradt voltam a három óra alvás és vödörnyi sírás után, mégsem tudtam aludni, mert végig napközben repültünk és ragyogott a nap...

Singapúri idő szerint fél 7körül landoltunk a Changi reptéren. Ekkor már este fél 12 volt Új Zélandon.. rogytam össze... Felfrissülés képpen neteztem egy kicsit, majd lecsekkoltam, hogy honnan indul a Manchesterbe tartó repülőm és elindultam a B10-es kapu felé. ... Ekkor volt az amikor realizáltam, hogy a Changi reptér kb akkora mint az én kicsiny erdélyi falum fele :DD Úúúúristen mennyit gyalogoltam, amíg odaértem a kapuhoz.. Ott lerogytam a székekre és félálomba merülve vártam, hogy elkezdődjön a biztonsági ellenőrzés és végre a gépen lehessek és alhassak!!! ZzzzZZZzzzzzz
A csoda megtörtént kb 2óra múlva és amikor a fenekem végre megérte a repülőn a széket, már álomba is zuhantam - szószerint! Itt két német nő mellett ültem végig a 12órás utat de velük sem beszéltem majdnem semmit, mivel végig éjjel repültünk, ugyhogy időm/időnk legnagyobb részét az alvás töltötte ki.

elröpültem Romania fölött ;))

Hajnali 5-6 körül érkeztünk meg Münchenbe, ott leszálltak az odáig utazók, és páran felszálltak a gépre. Szerencsére az Angliába továbbutazóknak meg sem kellett mozdulniuk.. Így amikor a mellettem ülő két hölgy elhagyta a gépet totál örültem :)) Megvártam amíg felszállt a gép, csináltam pár képet a felhők feletti napfelkeltéről, majd kényelmesen végigterültem a székeken és álomba merültem. 

Akkor tértem magamhoz, amikor arra szólítottak fel bennünket, hogy csatoljuk be az öveinket, mert lassan leszállunk Manchesterben... Összeszedtem magam, és már landoltunk is.
Megkerestem a csomagjaimat, beszereztem egy csomag taszigáló szekérkét és már robogtam is az első boltocska felé ahol fel tudtam töltetni az angol telefon kártyámat. Amikor ez megtörtént, akkor megérdeklődtem egy buszosbácsitól, hogy honnan indul majd a buszom Londonba, majd azt kerestem meg. Ott lehuppantam a székekre és ezerrel írtam az sms-t mindenkinek. Legelőször tudattam a szüleimmel, hogy szerencsésen megérkeztem Angliába, majd Julie volt a következő, aki azon nyomban hívott, ahogy megkapta az sms-em. Beszéltünk vagy fél órát.. sírva mesélte, hogy miután hazament a reptérről, bement a szobámba és az ágyamon ülve sírt.. :| Aztán mesélte, hogy másnap reggel is sírt, amikor beült a kocsiba és beindult a cd lejátszó, ugyanis Rihanna szólt, amit mindig ketten énekeltünk, aztán meg sírt este is amikor Jenny megkérdezte vacsoránál, hogy ülhet-e az én helyemen az asztalnál.. Szóval jah… tényleg megviselte mind őket, mind engem az elválás… :(

A beszélgetés után lassan már ott is volt a buszom, felpattantam rá, valahol még át is szálltam, aztán már ott is voltam Londonban. Itt összetalálkoztam Tamás aupair kollegával, akivel elmentünk Starbucksba egy italra meg egy sütire.. fáradtságomnak betudhatóan amikor jöttünk kifelé Starbucksból, akkor kiütöttem Tamás kezéből a kávéját és az egész a hely küszöbén landolt XD szerencsére épp látta a jelenetet egy ottdolgozó és így megajándékozta Tamást egy ingyen kávéval :)) Hogyénmilyenügyivagyok x)))

Starbucks után egy taxis jött értem, aki erdélyi ismerőseimnek volt az ismerőse. Ő elvitt a barátom munkahelyére, ott megvártam amíg ő befejezte a munkát aztán robogtam vele haza a lakásukba. Ott találkoztam az én kis Marcsikámmal :))) (brátom felesége és volt osztálytársam és legjobb barátnőm) Náluk töltöttem az éjszakát majd kora reggel kivittek a Luton reptérre, ott leadtam a csomagom és egy smootie társaságában vártam, hogy végre felülhessek a gépre és úton legyek haza.. 

Már nagyon ki voltam készülve, merülve a három napos úttól.. csak egy meleg, puha ágyikó lebegett a szemeim előtt, semmi más… A gép persze késett és nem csak az enyém, így írtó nagy gyurakodás volt mindenütt amikor végre beharangozták, hogy lehet menni a beszállókapuhoz. Lassan aztán felértem a gépre, lehuppantam egy ablak melletti székbe és néztem ahogy elhagyjuk Angliát. Kb 2és fél órás volt az út, probáltam aludni, ami nem ment mert csak annyi lett, hogy kitekeredett a nyakam.. aztán rájöttem, hogy a mellettem ülő lány magyar, úgyhogy beszélgetésbe elegyedtünk és így az utolsó fél óra már jobban telt el.

Vásárhelyre megérkezve az első dolog ami arcul ütött az a HIDEG volt!!! xDD Meg a hóóóó… Aztán az, hogy a Julietől kapott bőröndre akaszthatós, uj-zélandi zászlós matricám NZ-től Angliáig nem veszett el, Angliátől Romániáig viszont valahogy létezik.. nyoma veszett! -__- ” :| Hihetetlen!.

A reptérre apukám, öcsém, hugicám meg az én édes barátném Timcsi jött ki elém. :)) Nagy ölelkezés, WC-re rohanás majd autóba pattanás és indultunk is haza.. Gyimes völgye felé :))))

kisfalucskám. :)

Kb 3órás út állt előttünk, aludni már megint nem tudtam, ugyhogy amikor hazaértem, épp arra volt erőm, hogy anyukámat, nagyszüleimet és Orsit (barátnőmet) megölelgessem, azzal ki is dőltem mint a cövekk.

Másnap reggel az időeltolódás miatt hajnali háromkor ébredtem… 6ig pislogtam, majd felébresztettem mindenkit, hogy nemér mááá hogy ők alszanak és én nem tudok. :))) Aztán miután mindenki elment otthonról (szülők munkába, tesók suliba) én kikászálódtam az ágyból. kikukucskáltam az ablakon és megláttam, hogy térdig érő hó van, háááát nekem azzal annyi volt a falunézés :DDD ... már bújtam is vissza a paplan alá. :)

...

Aztán a következő napok mindig egy Julieval való skypeolással indultak, aztán család és barátlátogatások, majd miután beláttam, hogy ezt nem lehet 3 hónapon keresztül üzni, el kezdtem Olaszországi családok után kutatni és röpke egy hét alatt már meg is találtam a családot, akikhez éppen úton vagyok. :)

Na szóval, ennyit a hazautamról. Összegzésként nem tudok többet mondani, minthogy imádtam a 8 honap minden egyes ott töltött napját. A semmit tevéstől kezdve a csodás kalandokig.. mindent! Rettentően kiváltságos, szerencsés vagyok, hogy ott élhettem és főleg hogy azokkal az emberekkel élhettem ott, akik ugyanúgy szerettek és tiszteltek engem, mint én őket. :) Hálás vagyok az ottani barátaimnak, akik mindig érdekesebbé tettek minden bulit, kirándulást vagy csak egy vasárnapi mozit, vásárlást. :) Többükkel ugyanúgy mint Juliékkal, heti szinten skypepolok ami hihetetlen örömmel tölt el. :)

DE ami még szélesebbé teszi a mosolyomat az az, hogy tudom hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy az imádott Kiwiföldemre rakhattam a tappancsaimat. :))) Ugyanis jövő márciusra tervezik Juliék az esküvőjüket, ahol ha minden jól megy én is ott leszek, mégpedig mint koszorúslány! ;) Valoszínüleg maradok majd három hónapot majd utána jönni fog újabb projektjeim megvalósítása, amikről most még inkább ne essen szó, mert túl messze van.  ;)))

Na, kábé ennyi lenne a mai beszámoló. Remélem megérte várni rá. ;)

Most épp Kolozsváron vagyok Timikémnél, éjjel érkeztünk meg… Most közzéteszem ezt a bejegyzést, aztán mindjárt indulok is a reptérre és már ott is vagyok Bolognában 2 óra alatt. :) Onnan majd igyekszem rendszeresen jelentkezni tényleg, és elkápráztatni titeket itáliai kalandjaimmal!!!  :)

Puszillak, ölellek.

XoXo

Angi 

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

képen a saját kezemmel írt tojások láthatóak. ;) mert Erdélyben még megvan ez a csodás hagyomány! *_*

Puszi nyusziiiii. ;)

xoxo
Angi