Arrivederci Bologna :-)

Arra gondoltam, hogy mivel igencsak lemaradtam az utolsó kéthét általános történéseivel, így nem szövegelek mindenről és képregényezek, hanem feltöltök pár képet és a többiből csak simán szerkesztek nektek egy szimpla videót az összes képpel, hogy gyönyörködjetek ti is!
Mert nem az, hogy hú de érdekes dolgok történtek, de elképzelhetitek, hogy nekem, aki folyton fényképez, mennyi képem összegyűlt utolsó hetem alatt és hát micsináljak velük ha nem osztom meg őket veletek, szeretett olvasóimmal?!… ;)

Azért a fontosabb dolgokat megemlíteném…
Kezdjük ott, hogy az én nagyon kedves kis hosztcsaládom hétfőn este vacsora után búcsúajándékkal lepett meg (kaptam egy nagyon édes fürdőrucit, egy kártyát – amibe Nick angolul, Ilenia olaszul írt, és egy ROME TOP 10 útikalauzt). Nagyon édesek voltak, és azért kaptam meg mindezeket hamarabb, hogy például a fürdőruhát visszacserélhessem ha akarom és a könyvből pedig legyen időm útitervet készíteni máig. :) 

Kedden reggel 9kor volt egy földrengés MEGINT, amit egy erős utórengés követett kb 1 körül… :/ Én egyiket sem éreztem szerencsére, mivel az első rezgésnél épp az utcán sétáltam és tényleg csak azt vettem észre hogy mindenki el kezd rohangálni és az utca megtelt a jónéppel és mindenki néz fölfelé vagy telefonál vagy ijedt arcot vág … szerintem én voltam az egyetlen aki csak állt és nem értette mi a fene van már… aztán persze mivel az olaszok gesztikulálnak így 5 perc urán jöttem, hogy ez nem más mint egy újabb földrengés lehetett és egyrészt majdnem kiült a mosoly az arcomra hogy nem éreztem, másrészt be voltam f*sva, ugyhogy egy pillanatra – azaz amíg elragadtam a fényképezőm – felrohantam a házba (konstaláltam, hogy már megint összetörött pár pohár) és már suhantam is le a lépcsőn és kifelé a városból!

Úti célom a tegnapi bejegyzésemben is megemlített San Luca Bazilika volt. Egyrészt mert aznapra a két torony megmászása volt betervezve és azt értelemszerűen halasztani kellett… másrészt pedig mert arra gondoltam, hogy mindegy hogy hova csak elhúzzak a téglaépületekből, mellől/alól… tökmindegy csak el.
És meg kell mondjam nagyon is megérte felmászni. :) Nem csak azért, mert így nem érzetem a délutáni utórengést sem, hanem mert egyszerűen leírhatatlanul szép volt a kilátás, a Bazilika, a zöld fű, az erdő alattam és a felhőtlen kék ég felettem – hihetetlen nyugodtság van odafenn. Távol tényleg minden zajtól. Olyan, mintha a zajos belvárosból kiszakadva és oda felérve egy off gombbal lenémítanának minden zajt és csak a madarak vidám ciripelését hallanád. A fenn töltött 2óra alatt csak vigyorogtam mint egy tejbetök és lélegeztem nagyokat. :) Szuper volt, kár hogy csak egyszer mentem fel … ha a lustaság fájna néha …. namindegy! :)

Szerdán zárva volt a suli, mert ugye az előző napi rengés miatt ellenőrizni kellett minden közintézményt. Mivel én még mindig be voltam tojva, így eldöntöttük, hogy nem maradok Picurral a házban hanem van egy család-barátjuk, akik a városon kívül laknak és oda megyünk aznapra. (mellesleg akkora kertjük van, mint fél Boros patak :D és van egy két éves kisfiuk is. :) Juhúúú !)

Szóval a szerdát a countryside-on töltöttük, tökéletes nyugalomban, a természet lágy ölén... :D Élveztem nagyon. :)

a kert egy piciny része :D

És akkor eljött csütörtök, az utolsó napom. Reggel elvittem Picurt suliba és onnantól kezdve egyéb sem volt csak pakolás, mivel ugye az előző napi események miatt még nem pakoltam be egy cérnaszálat sem… Féligmeddig végeztem is délutánra, aztán el kezdtem írni az előző bejegyzésem és aztán secc perc fél 4 volt és mennem kellett Picurért. Összeszdtem őt – furcsa volt azzal a tudattal ülni a buszon, hogy ’ma van az utolsó napom ’-  és a kis tökmag mintha tudta volna hogy most megyek érte utoljára, olyan édes volt, mint még soha!!! Vigyorgott össze-vissza, figyelt rám, a buszon addig puszilgatott és nevetett olyan szívből szólóan tudjátok, amíg a teljes busz népe minket nem nézett és mindenki mosolygott. :) :D Az eszem megállt a kölyöktől. :D

Aztán mentünk parkba, azaz mentünk volna de amikor beléptünk a kapun, mindenki akkor kezdett el kifelé rohanni, mert kb égszakadás szerű eső igyekezett a park felé… Gyorsan megfordultunk és irány surány a ház. Otthon off voltam és pakoltam megint, meg elkészítettem a búcsúajándékomat

ebbe majd belekerül az egyik tegnap este készült közös fotónk :)

Picur pedig megkapta tőlem élete első motorját :D odavolt!

Este mentünk vacsorázni, hogy utolsó estémen megkóstoljak még pár  - eddig meg nem kóstolt – bolognai specialitást. :) Nagyon sokat ettem!!! :D Aztán valamikor 10 után értünk haza, ellőttünk még pár képet, odaadtam a búcsú ajándékomat és azzal rohantam is bepakolni az elmaradt dolgokat. Utána válaszoltam pár emailre és már éjjel 2 is volt… 

az étteremben :)

otthon:)

Ágyba zuhantam és mire kettőt pislogtam reggel lett. Zuhany, ágyneműcsere, szoba átfésülése otthagyott dolgok után és rohanás a vonatállomás felé tartó buszra. A kis édes családom kikísért a buszhoz, ölelkezve és fátyolos szemmel elbúcsúztunk - Picur arcán láttam a kifejezést, miszerint nem érti, hogy mi történik – és egy utolsó integetéssel eltűntek a busz mögött...

Összegezve: ez a Bolognában eltöltött 7 hét először is nagyon gyorsan eltelt… nem is értem. Másodszor egy olyan tapasztalat volt, ami biztos vagyok benne, hogy rettentő hasznos lesz az elkövetkezőkben. :) Tudjátok, ez a legjobb módja megtudni azt, hogy milyen lehet valójában egy 2 éves picur, terrorista anyukájának lenni. :D aki mellesleg olyan édes, hogy meg lehetne zabálni! haha
Aztán pedig, ez az itt töltött idő elindított azon az úton, hogy végleg és visszavonhatatlanul beleszeressek Olaszországba. :) A kis utcákba, a hangulatos kávézókba, az olaszos beszédmódba (gesztikulálás:D), magába a nyelvbe, és sorolhatnám … ja meg a fagyiiiii :DD
Mindenki azt mondja, Szardinia totálisan más mint Bologna mégis szerintem az alap dolgok meglesznek és én imádni fogom… és majd fogjátok ti is ha eddig nem tettétek! ;)
Remélem a bolognai bejegyzéseimet pont annyira élveztétek, mint amennyire én élveztem megírni őket! :)

Sok-sok puszi nektek innen a csodálatosan gyönyörűséges Rómából és akkor hamarosan ’találkozunk’ Szardínián!!! ;)

Ciao, ciao, ciao amici!!! xoxo

Angi