Május 20-22.

Aggódós, kiakadós, már-már depressziós hangulatom miatt eddig nem volt erőm a mult hétvégéről posztolni. De mivel mindenképpen meg akartam emlékezni erről a hétvégéről és az idő telik és én felejtek, így ugy dönöttem, hogy ma megosztom a történteket. Tehát:

Május 20-21. Péntek-szombat.

Napközben minden a szokásos volt, délután kaptam egy meghívást itteni magyar barátaimtol, hogy menjek velük bulizni Leedsbe. Mivel azonban nem volt jó kedvem, meg késő este buszom sincs be a városba és azt sem tudtam mivel jönnék majd haza, taxira pedig nem akartam kiadni több mint 20 fontot így ugy döntöttem nem megyek. El is nyugtáztam, hosztéknak nem is említettem. Aztán történt az, hogy hosztpapi lent a nappaliban nyomta a fb-ot, én itt fennt és rámír, hogy péntek este=bulis este és miért kuksolok itthon. Irtam, hogy ha kölcsön adja a biciklijét akkor szivesen elbringázok a városig, mert van meghívásom. :D Röhögtünk.. Aztán írja, hogy ha tényleg van meghívásom akkor ő elvisz..mondtam hogy ne, de ő addig erősködött hogy rábeszélt. :D Szóval elkészültem és már mentünk is. I love my hosztpapi. :D 

Leedsben találkoztam Gabikával, Szonjával és Szilárddal(aki nem au-pair de itt él Bradfordban). 

Szilárd, Gabika és Szonja. :)

Végül ők hárman arra szavaztak, hogy menjünk Szilárdhoz filmet nézni buli helyett és nekem hiába volt bulizos hangulatom, három az egy ellen-->nem vitázhattam. Szóval elbuszoztunk, taxiztunk Szilárdékhoz, megnéztünk egy filmet és én ekkor eszméltem rá, hogy 1 ora is elmult. Haza akartam taxizni, de aztán rábeszétek, hogy aludjak ott én is velük és majd reggel haza megyek. Kicsit furán éreztem magam, hogy ezt csinálom, mert 5hónapja először volt, hogy nem aludtam otthon, vagy egyáltalán, hogy igy sms-ben tudom le az egészet, de aztán nem volt mit tenni, írtam Juliának, hogy csak reggel megyek haza. Ő visszaírt hogy oké és vigyázzak magamra, tehát kicsit nyugodtabb szívvel mentem aludni. :)

Szombat reggel amikor magához tért a társaság, reggeliztünk majd Gabika, Szonja és Szilárd elkísértek engem a buszmegállóhoz és én hazafelé vettem az irányt. Bebuszoztam a városközpontba, aztán kerestem egy buszt, ami kisfalum felé indult-legalább is azt hittem. :D De ez hosszzú, ugyhogy csak annyit, hogy rossz buszt választottam és büntiből kb egy óra buszozás után még vagy fél órát gyalogoltam hazáig. :D Na de legalább mostmár tudom, hogy nem minden Brighouse-ba tartó busz megy át Wyke-on. :D És hosztékat is jol megnevettettem..:D A buszozos akciómnak köszönhetően pedig reggel helyett délután 2körül értem haza kb.. Itthon aztán zuhi, pihi, vacsi és zzzzz. :)

Május 22. Vasárnap.

Skipton-i kirándulás napja. Felébredek 9kor, hallom kegyetlen szélvihar dombol odakinn- na mondom szupeeeerr! -.-"

Jobb időért imádkozva lezuhanyoztam, reggeliztem és elkészültem. Aztán csodák csodája: kisütött a nap. ^_^ Julia vitt el Bradfordba a vonatállomásra, amit-mivel ők majdnem sosem járnak Bradfordban-alig találtunk meg és két percem volt jegyet venni, megkeresni a vonatom és felpattanni rá. :D Szerencsére összejött és egy órával később meg is érkeztem Skipton-ba. Ott Iwona(lengyel au-pair barátném) várt rám, aztán ketten várakoztunk még Joel-re(német au-pair). Végül mások nem jöttek az időre, a fáradtságra, akármire hivatkozva, ugyhogy hárman vágtunk neki Skipton felfedezésének. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, rettenetesen jól szorakoztunk és rengeteget nevettünk. Közben az idő, az kitett magáért. Öt percenként esett, fujt, sütött a nap. -.-" Szegény-Juliátol kapott, angliazászlós-esernyőm tönkre is ment, így aztán könnyes búcsúval kukáztuk..

nemsokkal ezen kép készülése után...:)

Megnéztünk két templomot, ahol az egyikben még egy esti előadásra is meginvitáltak bennünket, meglátogattuk a Skiptoni várat és még hajókáztunk is. :) Majd miután szerencsésen megtaláltuk a Morrisons-t és ott ennivalót vettünk magunknak- megkerestük a vonatállomást és elbucsúztunk Joeltől. Később Iwona is vonatra ült, majd én. Nekem váltanom kellett Bradford előtt egy állomással ahol megint majdnem lekéstem a vonatom, mert a platformok mérföldekre vannak egymástol és ezt még az is nehezítette számomra, hogy azt sem tudtam melyikhez is kellene rohanjak.. Na de a lényeg ami lényeg, hogy elértem! :)
Bradforban Julia várt rám és hazafuvarozott. Itthon a nap történéseinek elmesélése, vacsi, zuhi és zzzzz.
Képek:

a kis csapat.

The end.

Most pedig a mult héten történtekről: a lényeg, hogy az útlevelem sehol nincs. Szüleim leelenőríztették és kiderült: a levél 12én elhagyta Romániát. Viszont sajnos azzal a kóddal, amit a postán kapták miután ajánlva felrakták, nem lehet külföldön követni a levelet. :( Mivel már nem tudtuk mihez kezzünk, így Juliával elmentünk a bradfordi levélközpontba és bejelentettük, hogy eltünt vagy nem tudjuk hogy mi van, de meg nem érkezett és hogy már 2 hete késik. A nő szerint valahol a "rendszerben van" és hogy elő fog kerülni, de ennél többet tenni nem tud. Viszont itt a probléma az, hogy nem mindegy hogy holnap vagy két hét mulva kerül elő, mert az idő múlik, Julia pocakja nő, repjegyet kellene foglalni satöbbi, de mindez az én kib*szott utlevelem nélkül nem megy!!! :( Ők már azt tanácsolták, hogy jelentsem be hogy eltünt, menjek haza és csináltassak gyorsított eljárással egy másikat. De én hogy engedjem meg ezt is magamnak??? Nincs lelkiismeretem, hogy még ezt is hagyjam nekik! :( Már igy is tul sokat tettek értem... Nem tudom mit tegyek, mert mivan, ha hazamegyek és másnap megérkezik!?!?!..