Heti hetes II.

Nos, az emlékezős bejegyzésem előtt ott hagytam abba, hogy Brianna és én meghódítottuk az Elefánt toronyt (ami, mint azt már említettem egy 13. századi 30 méter magas fehér mészkőtorony és ami a város még ma is teljesen épp falait erősíti). 

Este részt vettem egy English Speaking Group (angolul beszélők csoportja) találkozón, ahol megismerkedtem pár hihetetlenül jó arccal, akikkel azóta is szuper kapcsolatot ápolok, haha és majdnem minden este együtt megyünk ide-oda. :)

Csütörtökön csak egy kisebb kiruccanást hoztam össze a délután folyamán a város másik felébe, ahonnan egyik irányba el lehet látni egészen a Poetto tengerpartig, másik irányba pedig a Castello di San Michele-ig (San Michele vár). Ezt amúgy nagyon imádom itt, hogy a város tele van dombokkal és várfalakkal, ahova fel lehet mászni és ahonnan mindig csodálatos a panoráma... ^_^

a távolban Poetto

alattunk a Monte Claro park

távolban a dombon a San Michele vár

Pénteken délután én, R és Thomas hosztpapi szüleihez lettünk lepasszolva, mivel a szülők partit tartottak (megünnepelték a házasságkötésüket a barátaik körében). Egész kellemes kis délutánt hoztunk össze.:) Játszadoztunk bent, amíg a nap el nem húzott a fejünk fölül, majd tévéztünk, aztán irány a medence, ahol vagy két órán át pancsoltunk. :)) Később Thomast összeszedte az anyukája, én és R pedig lazultunk, majd vacsora és szunya.

vacsora:)

Szombaton délután értem haza a nagyszülőktől, elkészültem és irány surány a az öt percre levő belváros, hogy találkozzak Briannaval és két másik ismerősömmel. Kellemes kis estét töltöttünk el egymás társaságában.:) Pizza&sör, majd Bastione (ahol még egy éjszakai piacot is találtunk), aztán pedig csak úgy róttuk a város kis utcáit... valamikor 3 körül vetődtem haza. :)

Bastione

piac

Vasárnap és hétfőn lustulás a köbön! ZZzzzZzzzZZzzz

Kedden R egyik barátnője volt itt playdate-re és lerombolták a házat...haha. De legalább olyenkor el van foglalva és nem én kell barbinyelven motyogjak. :)

Estére megint össze szerveztünk egy találkozót a mindíg jófej cimboráimmal. :) Elmentünk vacsorázni együtt, utána pedig a szokásos Bastione, ahol a japán lány (Kayo) bűvész ismerősével is összetalálkoztunk aki elkápráztatott bennünket a különböző kártya-mutatványaival. :) Szuper este volt!

Kayo & én + szardíniai zászló

Mr Bűvész ;D

Csütörtökön tartottuk R szülinapi buliját a nagyszülőknél (+az egyik uncsitesó sznapját is akkor ünnepeltük). Mókás kis délután volt, sok sok fincsi zabálnivalóval, zenével, táncikálással, rohangálással, sírással és nevetéssel. :)

Pénteken este a család elruccant Carloforte-ba így enyém volt a ház az egész hétvégére. :) Valamikor 7pm körül keltek útra én pedig vártam Briannara, hogy elkészüljünk és nekivágjunk a hétvégének. Végül sajnos B nem tudott jönni aznap este, mivel hirtelen bébiszittelés lépett fel, de így is mókás volt az egész éjszaka, khmmmm :D

Szombaton ki sem keltem az ágyból kb délután 2ig, ekkor is csak azért mert Brianna végre jelenését tette a háznál. :) Ebédeltünk, beszélgettünk és beszélgettünk órákon át (imádom ezt a lányt, miért megy haza ilyen hamar???!!! hüpp-hüpp :/), majd egy adag chips-szel lehuppantunk a kanapéba és film maratonba kezdtünk. 
Valamikor aztán 11pm körül ráncba szedtük magunkat és besétáltunk a központba, hogy találkozzunk Kayoval és az egyik ismerősével. :) Szóval így négyen lányok felsétáltunk a Bastionera, egy-két sör, kis táncikálás és 2 körül már itthon is voltunk. 

a lányok:)

Vasárnap (tegnap) ismét lustulással telt el, B és én filmeket néztünk, majd ő délután hazament én pedig ezen képek válogatásával, skype-al, emailekre való válaszolással töltöttem az időt, amíg a család haza nem ért. Vacsoráztunk, aztán ZzzZZZzzzz


Ééés ennyi, remélem kedvetekre való volt ez a kis képregény! :) 
Hamarosan megint jövök ;), addig is puszillak titeket össze vissza.
XoXo
A.


ps: szeretett E-nk  e heti nyalánkságai: ;D

mmmm

Kiwiföld memories, avagy egy éve...

... igen... egy éve volt, hogy felébredtem és a legszélesebb mosollyal az arcomon konstaláltam, hogy egy valóra vált álomban vagyok, végre imádott Kiwiföldem talaját taposom, végre az ottani csodálatosan friss levegőt szívom, végre újra Velük vagyok!!! :)
Igen, egy éve írtam meg a legelső bejegyzésemet Új Zélandról... Úúúúristen, el sem hiszem, hogy azóta tényleg eltelt egy év... és el sem hiszem, hogy mennyire messze vagyok onnan most...! De legfőképp, el sem hiszem, hogy még mindig ennyire hiányzik az ott töltött idő... 


Rettenetesen sok minden történt ezalatt az egy év alatt... felsorolni egy hét sem lenne elég, úgyhogy annak ellenére hogy ezt a kis bejegyzést olyan nosztalgiázós bejegyzésnek szánom, nem lesz itt felsorolás az elmúlt egy év eseményeiről...

Inkább elmondom, hogy mi van most. :) Amióta elhagytam imádott második otthonomat, nem telt el olyan nap hogy valamilyen oknál fogva ne jutott volna eszembe az ott töltött idő, és nem telt el olyan hét, hogy ne beszéltem volna vagy váltottam volna emailt Velük.! 

És nem csak Velük, de olyan emberekkel is szinte napi kapcsolatban vagyok, akik oda kötnek engem... Akik nélkül nem lett volna az a nyolc hónap olyan, amilyen volt.!

A legcsodásabb élményeim az órákba nyúló skype beszélgetéseink. :) Amikor láthatom az én kis drágáimat, hallom ahogyan Lynda gügyög vagy éppen 'részt veszek' Lucy reggeli suliba készülődésében. :) Ilyenkor ez úgy történik, hogy Lucy magával hurcolja az iPad-ot körbe a házba és miközben épp öltözik vagy fogat mos, mi úgy társalgunk, mintha ott lennék és ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon :) A végén pedig megkérdezi:
"Miért nem tudsz visszajönni már holnap?!"
vagy épp :
"Tudod nekem tényleg nagyon hiányzol... főleg a jóéjt puszik, amiket akkor kaptam, amikor ágyba raktál... az új ópertől nem kapok és most olyan mintha senki nem adna jóéjt puszit nekem!"

awww ♥

♥  azénkicsidrágáim!!!  ♥

Lynda arca, amikor meglát skypeon :))

♥

reggeli készülődés :)

Nem beszélve a Julieval folytatott megbeszéléseinkről amik után mindig 120 fokos vigyorral vonulok félre a laptop elől... 

(skype...)

(skype...)

a macimmal, akire vigyáznak, amíg vissza nem megyek ;)
(skype)

Azon kívül nem egyszer kaptam már olyan emailt/vagy éppen bolognai és jelenlegi hosztcsaládom, amik megállíthatatlan sírásra késztettek... (példaként említeném, hogy pár nappal az ideérkezésem után Julie küldött Pnek egy emailt, amiben felőlem érdeklődött és nyomatékosan megkérte Pt, hogy vigyázzon rám...!! P nem bírta megállni, hogy ne mutassa meg nekem az emailt, aminek az lett a vége, hogy hangos zokogásban törtem ki és P vállán sírva dadogtam, hogy mennyire hiányzik nekem Julie...:( ). 

A legutóbbi beszélgetésünk épp tegnap zajlott le, amit egy email előzött meg (részlet):

"(...) Hope you are well... me and John were just talking about you....saying you will be back soon....and you are the best ever ever aupair....family member.

I also had a dream that you came back to NZ for a visit... Then I dreamt I was an au pair in Italy...LOL (...)"

Nem részletezném, de megint jó kis beszélgetést hoztunk össze és vidáman csuktam össze a laptopot, miután Lucy ágyba bújás előtt belekiabálta a laptopba, hogy 'I love you!!!'


oh well:

XoXo
Angi