When in Rome ^_^

(hosszú beszámoló következik!)

4óra alvás és 2 óra vonatozás után, péntek 10.40kor megérkeztem a csodásan napsütéses Rómába. Nem mondhatom, hogy könnyű dolgom volt, kezdve onnan, hogy ugye bazinagy volt a csomagom, odáig, hogy nem volt nálam elég készpénz, aminek következményeitől nem voltam rózsás hangulatban… de ne rohanjunk így előre! :D

Szóval megérkezek a Tiburtina vonatállomásra, az állomáson dolgozó kedves nénit megkérdezem, hogy merre van a csomagmegőrző, elmagyarázza és én száguldozok is oda. Ott egy nem annyira kedves nénike fogad, mosolyomat nem viszonozza… mond nekem olaszul, mondom neki ’angol’, csóválja a fejét :))).  Végül elmutogatta, hogy hova rakjam a csomagom és mondja az összeget, ekkor volt az, hogy kb 40centtel kevesebb készpénz volt nálam, mint amennyi kellett volna így csak az egyik táskámat vette el és a kézipoggyászom meg a laptop táskám maradt velem. Mondom nem baj, hol egy bank automata, legjobb barátunk? Közli velem, hogy a legközelebbi az úgy enyhe 20 perc gyaloglás egy dombon fölfelé, mert itt az állomáson nincs automata… :O!!! Hááát én majdnem szívstoppot kaptam, hogy hogy a fenébe lehetséges ez, és a gondolattól, hogy 30 fokban 20 percet kell sétálnom 10kilóval egy dombon fölfelé … hát a frász kerülgetett! Mondom ez nem lehet igaz… Kételyeim miatt odamentem a vonatszemélyzet egyik tagjához –aki nem mellesleg beszélt angolul- és megkérdeztem tőle is, hogy téééényleeeg ilyen messze van az a bankautomata??? És akkor ő igazolta, hogy igenis ilyen messze van… de ez a hölgyemény olyan rendes volt, hogy megszánt azzal a 40 centtel, ami hiányzott nekem és így fülig érő vigyorral a pofámon vágtáztam vissza a mogorva csomagmegőrzős nénihez és dobtam le a kézipoggyászom nála! :))

Ezután –a még mindig a pofikámon levő vigyorral – robogtam le a metróhoz, hogy most akkor aztán semmi nem tarthat vissza attól hogy max 20 perc múlva  a Colosseumot csodáljam…
Kivéve, ha az történik, hogy bankkártyával szintén nem lehet metrójegyet venni sem… hát miért is lehetne…??!! Így vigyorom lehervad, nyakamba vettem a laptopomat és a kis válltáskámat és irány a híres bank automata.
Már a hőguta kerülgetett, amikor végre valahára megpillantottam a kis zöldellő csodát, kivettem elegendő pénzt ahhoz, hogy az biztos elég legyen :D majd óriási boldogság kerített hatalmába, amikor megláttam a 2 pernyi sétára levő metró jelet, mert ez azt jelentette, hogy nekem nem kellett vissza mennem Tiburtinara!!!!! Hogy ezt miért nem mondta a minimum 5 megkérdezett személy egyike sem??!! o_O Mindegy is. Mert most már aztán tényleg mosolyogva robogtam le a lépcsőn az aluljáróhoz és onnantól kezdve semmi az égvilágon nem szegte kedvem egész nap! :) (illetve majdnem, de ezt, majd később)

Amikor az aluljáróból feljöttem és megpillantottam a tőlem pár méterre levő Colosseumot én majdnem besírtam!!! Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ott vagyok. Hogy a saját erőmből, akaratomból, pénzemből, akármi ellenére én ott táthatom a szám Rómában, a Colosseum előtt… azon a helyen, amit eddig csak képeken vagy filmekben láttam. Én csak vigyorogtam mint egy tejbetök és tágra nyílt szemekkel boldogan pislogtam mindenfelé. :)
-Róma egyik szimbóluma, a Colosseum, a legnagyobb amfiteátrum, amely a Római Birodalom idején épült, a római építészet egyik legjelentősebb alkotása. Az aréna Kr. u. kb. 70-72-től 80-ig épült. Eredetileg 50 ezer néző befogadására volt képes, gladiátorviadalokra, állatviadalokra, és egyéb előadásokra használták. Színhelye volt a kora-kereszténység idején nyilvános kivégzéseknek, amelyeket állatviadalokkal kombináltak.-

Ezután elindultam a Via del Fori Imperialin, amelyen keresztül eljutottam Róma egyik legszebb és legnépszerűbb teréhez, a Piazza Venezia – hoz.
-Róma legforgalmasabb tere a Piazza Venezia. Ez a városnegyed, mely fölött ma számos barokk kupola trónol, az egykori Campus Martius területén épült. Róma belvárosi élete már közel kétezer évvel ezelőtt is itt pezsgett. Derékszöget bezáró területet foglal el, melynek gyújtópontjában a Viktor Emánuel-emlékmű áll élesen és ünnepélyesen emelkedve ki a városi panorámából. Itt futnak össze és innen ágaznak szerte a város legfontosabb útjai: a Via del Corso, a Via Quattro Novembre, a Via del Plebiscito, amely keresztezi a Corso Vittorio Emanuele-t és elvezet egészen a Szent Péter bazilikáig, és végül innen indul a Via dei Fori Imperiali, amely a Foro Romano, azaz a Forum Romanum, az ősi Róma főterének antik romjai mentén elér a Colosseumig. -

Időztem, pihentem a lépcsőn majd a Via del Corso felé vettem az irányt.  Ezen a sugárúton végighaladva el lehet jutni Róma pár másik nevezetességéhez. Mint például a Trevi kút – hoz! :) (aki látta a ’When in Rome’/ ’Minden kút Rómámba vezet’ című filmet az tudja, hogy ez a kút az, ami a filmben a Szerelem kútjaként van megnevezve)

-Ez Róma legnagyobb szökőkútja - 26 méter magas, és 20 méter széles. A barokk szökőkút Nicola Salvi tervei alapján épült, és 1762-re készült el, azóta többször is restaurálták (legutóbb 1998-ban). A világ egyik leghíresebb, és legszebb szökőkútjába rengetegen dobnak aprópénzt, mivel a hiedelem szerint, aki pénz dob a kútba, az visszatér Rómába. A pénzérmékből naponta kb. 3000 euró gyűlik össze, mely összeget a nap végén begyűjtik, bár néhány ötletes tolvaj alkalmanként mágneseket használva próbál lopni a kútból. -

a Trevihez vezető egyik kis utca :)

Ott is elidőztem kicsit majd a híres-neves Spanyol lépcső felé vitt tovább utam. :)
-Európa leghosszabb, és legszélesebb kültéri lépcsője, a rómaiak egyik kedvenc találkahelye 138 lépcsőfokból áll, 1717-ben épült, és utoljára 1995-ben újították fel. Azért Spanyol lépcső a neve, mert ma is itt található Spanyolország nagykövetsége. Szépsége mellett hangulata is lenyűgöző, mindig tele van helyiekkel, turistákkal, fiatalokkal, és szerelmespárokkal. A lépcső az 1585-ben felszentelt Trinitá dei Monti templomhoz vezet, mely előtt található a Obelisco Sallustiano, Róma egyik egyiptomi obeliszkja, a lépcső alján pedig egy hangulatos tér (Piazza di Spagna), és egy 1627-29-ig épített barokk szökőkút látható.-

A Spanyol lépcső megmászása után döbbentem rá, hogy délután 3 van és én nagy izgalmamban még nem ettem semmit :D így bevágódtam a 2 percre levő Mekibe és elmajszoltam egy isteni csirkés wrapet. :)

Meki után tele pocokkal készen álltam a túristáskodás folytatásához. :) Utam a Piazza del Popolo nevű térhez vezetett.

-A híres Piazza del Popolot, G. Valadier az 1800as éves elején alkotta meg. Ide futnak össze a Via del Corso, a Via del Ripetta és a Via del Babuino. Ezen tér közepén áll az Augustus császár által Rómába hozatott obeliszk. (…) –

A Piazza del Popolo mellett található a Santa Maria del Popolo nevű híres templom, ahova szintén bemasíroztam ámulni és bámulni…
-Ez a templom a XI.ik század végén épült és számos kivételes értékű kincset őriz (... amit itt nem sorolnék fel…)

A templom elhagyását követően a Villa Borghese nevű parkhoz vettem az irányt, ami 5 perc sétára volt.

-A Villa Borghesenek otthont adó terület 80 hektáros kiterjedésével Róma második legnagyobb parkja. Az angolparkban egy mesterséges tó is található, ahol csónakázva megpihenhetünk, és élvezhetjük az idillt két római látnivaló megtekintése közben. A csodás természeti szépségeket felvonultató parkban szép sétányok, és szobrok találhatóak. 1902-ig a Borghese család tulajdona volt, amikor is közparkká tették.-

Arra a napra a park volt betervezve utoljára. És nem is bántam, ugyanis ez tééényleg egy nagyon nagy park (akkora, hogy buszokkal közlekednek az egyik végéből a másikba!). Én csak kb felét jártam be, a végén megjutalmaztam magam egy capuccinoval hosztmami kedvenc kávézójában majd irány a metró, hogy összeszedjem a Tiburtinán hagyott csomagocskáimat és zuzzak a város másik felébe a szálláshelyem felé (ami hosztmamesz hugánál, Valentinánál volt).

capuccino in Casina delle Rose :)

Minden szépen ki volt számítva és egyszerűnek nézett ki. Persze hozzám megszokott módon miért is ment volna egyszerűen ez az egész??! :D  Történt ugyanis, hogy felpattanok a metróra, amely elvisz a fő állomásig, ott metrót kell cserélnem, amely elvitt Tiburtinára. Természetesen 10 perccel később értem oda a tervezettnél így plusz egy órát fizettem a csomagokért... mondom sebaj, minden rendben, csak lássak egy ágyat s már alszom is. Írok is Valentinának, hogy úton vagyok, ugyhogy várjon a buszmegállóban a megbeszélt időben. Illetve írnék, ha hírtelen nem döglene meg a telefonom.!! Pont a legmegfelelőbb időben, ugyebár …:DDD Merthogy nem indulhattam útnak úgy, hogy Valentina nem tudta mikor jövök, mert így nem várt volna a buszmegállóban én pedig nem tudtam, pontosan hol kell leszállnom… x_X Oda robogok a reggel is segítőkész vonatszemélyzet egyik tagjához és kérdezem, hogy hol találok itt egy telefont, megmutatja, megyek és TERMÉSZETESEN :DD nem működött az 5ből egy sem!... Ekkor már nagyon mérges voltam, egyrészt mert egész nap nem jelentkeztem Valentinánál és arra gondoltam, hogy biztos aggódik, főleg, hogy nem hívtam a megbeszélt időben, … másrészt pedig azért, hogy mi a fenének kell velem folyton történjen valami??!!
Végül az állomás másik felében találtam egy működő telefont – persze nem olyan könnyű ám kb 30 kilót magam után vonszolva haladni, de van ez így -, bedobálom a pénzem, bepötyögöm a számot, erre kiírja, hogy ’sajnáljuk de ez a telefon most megszűnt működni’ !!! Persze csak miután ugyebár elnyelte a pénzem… o_O!!???

Ekkor már úgy fél óra késésben voltam a bejelentkezéssel Valentinánál és érthető módon nagyon ideges voltam… Az első szembe jövő embert megállítottam és a ’beszél angolul?’ kérdésre érkezett ’igen’ válasz után elkértem a telefonját és már csörgött is, hogy megnyugtassam Valentinát pont annyira, mint saját magamat… (hogy elkérni valakinek a mobilját miért csak fél óra kínszenvedéses futkorászás után jutott eszembe? … nem tudom)

A lényeg volt, hogy most már ülhetek metróra, majd buszra és szemeim előtt lebegett, hogy maximum egy óra múlva már egy frissítő zuhanyon és vacsorán leszek túl.

Nehézségek árán ugyan de lebotorkáltam a metróhoz vezető lépcsőn, felpattantam a metróra, majd aztán egy buszra és kb 7 körül megéreztem a Piazza della Radio állomásra, ahol Valentina várt rám széles mosollyal.:) És amikor elmeséltem neki mindent, ami velem történt aznap, akkor egy fél órán át röhögtünk mindketten… ő rajtam én pedig magamon! :DDD Végülis így visszagondolva, majd leírva az egész totál nevetségesen hangzik és nekem most is röhögnöm kell… eszméletlen vagyok! :DDD

Na de, vacsora után gondoltam hogy biztos ágyba fogok esni mint egy hulla, erre a meséléstől olyan lázba jöttem, hogy úgy éreztem, hogy simán végig tudnám csinálni az egész napot még egyszer, egyetlen sóhaj nélkül :D

Így esett, hogy Valentina feldobta azt az ötletet, hogy miért ne menjünk be a városközpontba robogóval és így láthatom például a Colosseumot vagy éppen a Pazza Veneziat kivilágítva, na meg ugye élő egyenesben tapasztalhatom meg, milyen érzés Rómában robogózni!!!!!! :))) 

én és Valentina

Valamikor 11 óra után értünk haza. Olyan élményben volt részem, hogy Úúúúristen!!! Egy szó mint száz, csodálatos volt!!! ^^ Csak álltam ott vagy éppen ugráltam izgalmamban, és vigyorogtam szakadatlanul... :)) Talán éjjel álmomban is végig egy nagy vigyor volt a pofimon de azt senki nem tudja. :DDDD

Ez pedig egy kis ízelítő ;), majd jön több is csak össze kell rakjam őket:

Másnap, szombaton 8 órakor kipattantak a szemeim, zuhany, reggeli és újult erővel indultam neki - mostmár csak egy kis táskával és Valentinával az oldalamon -, hogy térdig lejárjam a lábaim. ;)

Elsőként elbuszoztunk a Tiberis folyón (Tevere) túlra :D azaz a történelmi központba és a Campo de Fiori nevű teret vettük célba, ahol egy vásárral találtuk szembe magunkat. :) Körülnéztünk majd indultunk is tovább.

-Campo de 'Fiori egy négyszögletes tér, a Piazza Navona közelében. Szó szerint fordítva, azt jelenti: "a virágok tere". Nevét a középkorban kapta, amikor is a terület valójában egy rét volt.-

A következő állomás a Pantheon volt.

-Az egyik legjobban megmaradt ókori római műemlék, és egyben valószínüleg korának egyik legépebben megmaradt épülete a római Pantheon. A Pantheon Róma államvallásának hét istene tiszteletére épült, a 7. század eleje óta, a mai napig, pedig keresztény templom. Több híres ember nyughelyéül is szolgál (pl. itt nyugszik Raffaello, vagy Itália első királya, I. Viktor Emmanuel). Az eredeti, Kr. e. 27-ben épült Pantheon egy tűzvészben leégett. A jelenlegi épület Kr. u. kb. 125-ben épült, Hadrianus császár uralkodása idején.-

Ezt a kép pedig azt ábrázolja, ahogyan a Pantheon kupoláján beáramló fény a padlóról visszaverődik a Pantheon oldalára. :) Nagyon jól sikerült lencsevégre kapnom a 'jelenséget'. :) Érdekes látvány volt! :)

A Pantheon megcsodálása után átaraszoltunk a kis utcákon a Piazza Navona nevű térre.

-Róma egyik legszebb, és legnépszerűbb terén korábban a város legkedveltebb piaca működött, valamint hajócsatákat is rendeztek - ekkor a teret elárasztották vízzel. A Piazza Navona ovális, aréna-szerű alakja a korábban a téren rendezett játékoknak köszönhető. A téren három szökőkút található, köztük Gianlorenzo Bernini remekműve, a híres Fontana dei Quattro Fiumi (A négy folyó szökőkútja)- 

Fontana de Fiumi

A tér körbesétálása után úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy kis pihenésnek, így közös megegyezés alapján a Santa Maria della Pace volt az úticél (ami egy templom, de a a belső udvarában található könyvtár, kiállításokat is rendeznek ott és persze egy nagyon hangulatos kis kávézóval is el van látva).

ez csak ugy az utcán, kávézás után :DD

Ezek után felfrissülve, újult erővel vágtunk neki a délutánnak. Utunk a Castel Sant Angelo, azaz az Angyalvár felé folytatódott. Be nem mentünk, ugyanis arra már nem futotta volna az időnkből, de azért kívülről megcsodáltuk és amugy is a -Ponte Sant Angelo hídról már látható- Szent Péter Bazilikával voltam én lenyűgözve.^^ :)

Tiberis folyó

háttérben a Ponte Sant Angelo (híd) :)

itt pedig az Angyalvár:)

és a 'távolban' a Szent Péter Bazilika kupolája! :)

Szóval a vár előtti bámészkodás után egyenes úton suhantunk a Vatikán felé. :) Én nem tudom elmondani milyen csodálatos élmény volt közeledni a hely felé, amit -megintcsak- oly sokszor láttam már a tévében.!! Hihetetlen volt hogy ott vagyok. Tiszta lázba jöttem és csak szövegeltem , meg vigyorogtam és sóhajtoztam és fényképeztem ezerrel. :D 

A bazilikába bejutáshoz sorba kellett állnunk és átmennünk egy rutin ellenőrzésen, majd vennünk kellett egy-egy kendőt ugyanis TILOS bemenni rövidnadrágban, vagy térden felül érő szoknyában vagy olyan felsőben amiből kilóg a vállad/hátad vagy akármid... Persze ez természetes de ki gondolt arra, hogy ne rövid nadrágba császkáljunk egész nap a 30fokos melegben?! Na mindegy is, végül is örültem a 'Roma' feliratos kendőmnek. ;)

A bazilikában kábé egy órán át sétálgattunk körbe, hihetetlen érzés volt ott lenni. :) Azután pedig felmentünk a kupolába (lift + lépcső) és csodáltuk a kilátást.

ott voltunk lent mi is úgy fél órával azelőtt :)

A lépcsőkön lejöve a dómból  még mindig a bazilika tetején voltunk és ott is körbesétáltunk (mert van ott ám minden a bazilika tetején: mellékhelység, kisbolt, telefon :D).

háttérben a kupola ahova fellépcsőztünk:)

xD :DD

Ezután már nagyon nagyon éhesek voltunk, úgyhogy villámgyorsan zúztunk le a tetőről, búcsút intettünk a Vatikánnak és gyorsléptekben a legközelebbi szendvicsező felé vettük az irányt.

merthogy ugye a Vatikán az egy város, és ez a Postahivatala kéremszépen! ;)

A szendvics után már mindketten hullák voltunk az egész napos sétálástól meg izgalmaktól, meg melegtől, meg mindentől, ugyhogy következő állomásként csakis Valentina lakása jöhetett szóba. :) Késő délután 'estünk be' az ajtón és én álomba is szenderültem. Valamikor 8 óra körül tértem magamhoz, amikor Valentina már készülődött az esti aperitivozáshoz. :) Azaz szerette volna, ha látok egy csipetnyit a Római éjszakai életből, így összehozott egy találkozót pár barátjával és elmentünk egy pubba vacsorázni, majd sétáltunk az éjszakában a Tiberis folyó partján, vidáman cseverésztünk a Ponte Siston(híd) majd valamikor 2am körül fogtuk kis robogónkat és hazaszáguldoztunk. :)

Én, Katy Perry és Sandra Bullock :DD
ezen röhögtünk egész este! :))

Vasárnap reggel elég nehézkesen ment már a felkelés... de összeszedtem magam. :) Ez volt az utolsó napom Rómában... Szomorú voltam, mert csodás két napot tudtam magam mögött és szivesen folytattam volna ezt az egészet... ugyanakkor izgalommal vegyes boldogság is volt bennem a Szardíniára utazás miatt.! 

Mint utolsó napi program, Valentina egy kis nappali robogós túrát tervezett be azon a környéken ahol ő lakik. Többek között megnéztük a Tiberis szigetet (amely a Tiberis folyón található el és egy kórház terül el rajta) és a Zsidó negyed egy részét is bejártuk.

Tiberis sziget

Fontana delle Tartarughe (Teknős szökőkút)

Piazza Santa Maria in Trastevere (Szent Maria tér)

és utunk során láthattuk a Szt Péter Bazilika kupoláját is :)

hihihiiiii ^_^

A kis túránk után hazaérve én beletapostam a dolgaimat a szétszedett bőröndömbe és már indultunk is a Trastevere vonatállmásra, ahonnan a reptérre kellett eljutnom. Ott könnyes szemmel búcsúztunk el egymástól Valentinával. Nagyon nagyon nagyon megkedveltem őt ezalatt a nem egészen 3 nap alatt. Tündéri, kedves, humoros, törődő ... csak úgy mint Ilenia. :) Ha ő nincs akkor csakis mint egy 'sima' turista, láttam volna Rómát... de neki köszönhetően egy egészen más szemszögből csodálhattam és tapasztalhattam meg mindent és sokkal több mindent mint egy átlagos odalátogató.!!! Fogunk mi még találkozni az biztos. :)

És ezzel ennyi lenne a római kalandom beszámolója. Remélem legalább fele annyira élvezhető az irományom, mint amennyire én valójában élveztem ezt a három napot. :) Minden esetre én nagyon igyekeztem átadni a kirándulásom hangulatát nektek. :)

És végezetül: tudom, hogy Róma nagyon sok embernek egy csettintés, manapság mi sem egyszerűbb, mint eljutni oda… de nekem ez egy álom valóra válása volt és nagyon sokat jelentett!!! :)

Na puszillak benneteket. ;) És megpróbálok összehozni egy Benvenuti a Cagliari bejegyzést hamarosan, de itt a napjaim sokkal sűrűbbek és összetettebbek, mint Bolognában, ugyhogy nem tudom milyen gyakran fogok jelentkezni. Minden esetre igyekezni fogok, hogy minden megörökíteni való meg legyen örökítve, mert higgyétek el akad amit kötelező levésnem ide! :) Szuper itt minden!!!!!!!! ^_^

xoxo
Angi

Arrivederci Bologna :-)

Arra gondoltam, hogy mivel igencsak lemaradtam az utolsó kéthét általános történéseivel, így nem szövegelek mindenről és képregényezek, hanem feltöltök pár képet és a többiből csak simán szerkesztek nektek egy szimpla videót az összes képpel, hogy gyönyörködjetek ti is!
Mert nem az, hogy hú de érdekes dolgok történtek, de elképzelhetitek, hogy nekem, aki folyton fényképez, mennyi képem összegyűlt utolsó hetem alatt és hát micsináljak velük ha nem osztom meg őket veletek, szeretett olvasóimmal?!… ;)

Azért a fontosabb dolgokat megemlíteném…
Kezdjük ott, hogy az én nagyon kedves kis hosztcsaládom hétfőn este vacsora után búcsúajándékkal lepett meg (kaptam egy nagyon édes fürdőrucit, egy kártyát – amibe Nick angolul, Ilenia olaszul írt, és egy ROME TOP 10 útikalauzt). Nagyon édesek voltak, és azért kaptam meg mindezeket hamarabb, hogy például a fürdőruhát visszacserélhessem ha akarom és a könyvből pedig legyen időm útitervet készíteni máig. :) 

Kedden reggel 9kor volt egy földrengés MEGINT, amit egy erős utórengés követett kb 1 körül… :/ Én egyiket sem éreztem szerencsére, mivel az első rezgésnél épp az utcán sétáltam és tényleg csak azt vettem észre hogy mindenki el kezd rohangálni és az utca megtelt a jónéppel és mindenki néz fölfelé vagy telefonál vagy ijedt arcot vág … szerintem én voltam az egyetlen aki csak állt és nem értette mi a fene van már… aztán persze mivel az olaszok gesztikulálnak így 5 perc urán jöttem, hogy ez nem más mint egy újabb földrengés lehetett és egyrészt majdnem kiült a mosoly az arcomra hogy nem éreztem, másrészt be voltam f*sva, ugyhogy egy pillanatra – azaz amíg elragadtam a fényképezőm – felrohantam a házba (konstaláltam, hogy már megint összetörött pár pohár) és már suhantam is le a lépcsőn és kifelé a városból!

Úti célom a tegnapi bejegyzésemben is megemlített San Luca Bazilika volt. Egyrészt mert aznapra a két torony megmászása volt betervezve és azt értelemszerűen halasztani kellett… másrészt pedig mert arra gondoltam, hogy mindegy hogy hova csak elhúzzak a téglaépületekből, mellől/alól… tökmindegy csak el.
És meg kell mondjam nagyon is megérte felmászni. :) Nem csak azért, mert így nem érzetem a délutáni utórengést sem, hanem mert egyszerűen leírhatatlanul szép volt a kilátás, a Bazilika, a zöld fű, az erdő alattam és a felhőtlen kék ég felettem – hihetetlen nyugodtság van odafenn. Távol tényleg minden zajtól. Olyan, mintha a zajos belvárosból kiszakadva és oda felérve egy off gombbal lenémítanának minden zajt és csak a madarak vidám ciripelését hallanád. A fenn töltött 2óra alatt csak vigyorogtam mint egy tejbetök és lélegeztem nagyokat. :) Szuper volt, kár hogy csak egyszer mentem fel … ha a lustaság fájna néha …. namindegy! :)

Szerdán zárva volt a suli, mert ugye az előző napi rengés miatt ellenőrizni kellett minden közintézményt. Mivel én még mindig be voltam tojva, így eldöntöttük, hogy nem maradok Picurral a házban hanem van egy család-barátjuk, akik a városon kívül laknak és oda megyünk aznapra. (mellesleg akkora kertjük van, mint fél Boros patak :D és van egy két éves kisfiuk is. :) Juhúúú !)

Szóval a szerdát a countryside-on töltöttük, tökéletes nyugalomban, a természet lágy ölén... :D Élveztem nagyon. :)

a kert egy piciny része :D

És akkor eljött csütörtök, az utolsó napom. Reggel elvittem Picurt suliba és onnantól kezdve egyéb sem volt csak pakolás, mivel ugye az előző napi események miatt még nem pakoltam be egy cérnaszálat sem… Féligmeddig végeztem is délutánra, aztán el kezdtem írni az előző bejegyzésem és aztán secc perc fél 4 volt és mennem kellett Picurért. Összeszdtem őt – furcsa volt azzal a tudattal ülni a buszon, hogy ’ma van az utolsó napom ’-  és a kis tökmag mintha tudta volna hogy most megyek érte utoljára, olyan édes volt, mint még soha!!! Vigyorgott össze-vissza, figyelt rám, a buszon addig puszilgatott és nevetett olyan szívből szólóan tudjátok, amíg a teljes busz népe minket nem nézett és mindenki mosolygott. :) :D Az eszem megállt a kölyöktől. :D

Aztán mentünk parkba, azaz mentünk volna de amikor beléptünk a kapun, mindenki akkor kezdett el kifelé rohanni, mert kb égszakadás szerű eső igyekezett a park felé… Gyorsan megfordultunk és irány surány a ház. Otthon off voltam és pakoltam megint, meg elkészítettem a búcsúajándékomat

ebbe majd belekerül az egyik tegnap este készült közös fotónk :)

Picur pedig megkapta tőlem élete első motorját :D odavolt!

Este mentünk vacsorázni, hogy utolsó estémen megkóstoljak még pár  - eddig meg nem kóstolt – bolognai specialitást. :) Nagyon sokat ettem!!! :D Aztán valamikor 10 után értünk haza, ellőttünk még pár képet, odaadtam a búcsú ajándékomat és azzal rohantam is bepakolni az elmaradt dolgokat. Utána válaszoltam pár emailre és már éjjel 2 is volt… 

az étteremben :)

otthon:)

Ágyba zuhantam és mire kettőt pislogtam reggel lett. Zuhany, ágyneműcsere, szoba átfésülése otthagyott dolgok után és rohanás a vonatállomás felé tartó buszra. A kis édes családom kikísért a buszhoz, ölelkezve és fátyolos szemmel elbúcsúztunk - Picur arcán láttam a kifejezést, miszerint nem érti, hogy mi történik – és egy utolsó integetéssel eltűntek a busz mögött...

Összegezve: ez a Bolognában eltöltött 7 hét először is nagyon gyorsan eltelt… nem is értem. Másodszor egy olyan tapasztalat volt, ami biztos vagyok benne, hogy rettentő hasznos lesz az elkövetkezőkben. :) Tudjátok, ez a legjobb módja megtudni azt, hogy milyen lehet valójában egy 2 éves picur, terrorista anyukájának lenni. :D aki mellesleg olyan édes, hogy meg lehetne zabálni! haha
Aztán pedig, ez az itt töltött idő elindított azon az úton, hogy végleg és visszavonhatatlanul beleszeressek Olaszországba. :) A kis utcákba, a hangulatos kávézókba, az olaszos beszédmódba (gesztikulálás:D), magába a nyelvbe, és sorolhatnám … ja meg a fagyiiiii :DD
Mindenki azt mondja, Szardinia totálisan más mint Bologna mégis szerintem az alap dolgok meglesznek és én imádni fogom… és majd fogjátok ti is ha eddig nem tettétek! ;)
Remélem a bolognai bejegyzéseimet pont annyira élveztétek, mint amennyire én élveztem megírni őket! :)

Sok-sok puszi nektek innen a csodálatosan gyönyörűséges Rómából és akkor hamarosan ’találkozunk’ Szardínián!!! ;)

Ciao, ciao, ciao amici!!! xoxo

Angi