Tongariro Alpine Crossing & Rotorua thermal village

2010. október. 28-30.

Én, Sophie(német), Natalia(argentín) és Pinja(finn) pénteken délután útra keltünk Taupo felé.

Közel 4 órás autóút várt ránk, de egészen jól elszórakoztunk. :) Végére már mindenki a saját anyanyelvén énekelt dalokat :)) Én a "boldogság gyere haza" -t énekeltem, mert hirtelen nem jutott eszembe más magyar nóta :)) 

Valamikor este 10körül érkeztünk meg a hosztelhez. Gyorsan vacsiztunk majd robogtunk is be a szobánkba és irány az ágy. Másnap nagy nap várt ránk.. egy 19.4 km hosszú túra. :)

Sohie, Pinja, Natalia és én :)

Szombat

Másnap reggel 7kor keltünk, gyorsan megreggeliztünk, pakoltunk magunknak pár szendvicset majd irány a Tongariro National Park.

A Tongariro Nemzeti Park egy világörökségi terület, a negyedik létrehozott nemzeti park a világon. 

"It is a place of extremes and surprises, a place to explore and remember. From herb fields to forests, from tranquil lakes to desert-like plateau and active volcanoes - Tongariro has them all."

Azaz, a Tongariro Parkban a gyógynövény mezőktől az erdőkig, a nyugodt tavaktól a sivatagi fennsíkokig meg aktív vulkánokig - minden megtalálható itt. Ha egyszer itt jársz azt soha nem felejted majd el. :)

A Tongariro Alpine Crossing (magyarul Tongariro alpesi túra/átkelés) Új Zéland leglátványosabb legnépszerübb egy napos túrája. Az oda látogatók a Tongariro hegyet másszák meg (1 978 méter) egy nap alatt. Persze vannak ott több napos túrák is, amikor is a turisták az egész parkot bejárják és több hegyet is megmásznak. :) 

Mi maradtunk a 19. 4 km hosszú, 1 978 méter magas kihívásnál. :)) 

A túra egy a hegy aljában levő parkolóból indul és a hegy másik oldalán levő parkolóban ér véget. Éppen ezért úgy kell megtervezni a túrát, hogy ha az autódat leparkolod a kiindulási helyszinen akkor valamivel majd vissza is kell oda jutni a hegy másik végében levő parkolóból. Normálisan ez úgy van megoldva, hogy buszjáratok szedik össze az embereket a túra végén és visszaviszik őket az indulási parkolóba - viszont ezek nem mindig járnak, ugyhogy mi nem kockáztatva úgy oldottuk ezt meg, hogy összetalálkoztunk Natalia argentin ismerőseivel és a mi autónkat hagytuk az egyik parkolóban, az övéket pedig a másikban és probléma megoldva. ;)

A Ketetahi parkóban találkoztunk velük és valamikor 9körül indultunk el onnan be egy sürü erdőbe :)) eleinte hideg volt, de ahogy egyre csak mentünk és mentünk és egyre meredekebb is lett a helyszín, így kb 15 perc alatt már lihegtünk össze-vissza :)) 

Úgy egy órán át vánszorogtunk felfelé egy erdőben, aztán amikor már mind azt hittük sosem érünk ki onnan akkor hirtelen ez tárult elénk:

A csodálatos kilátásban való gyönyörködés után továbbindultunk a Ketetahi kunyhó/szálláshely felé, ahol majd megebédelni szándékoztunk. Úgy egy órás út várt ránk, ami nekünk tuti volt kettő :)) Hullák voltunk de a kilátás lélegzet elállító volt, úgyhogy az pótolt minket a fáradozásért. :)

Végre lihegve bár de elértük a fenti képen látható kunyhót (Ketetahi szálláshely). Ott letelepedtünk és elfogyasztottuk szendvicseinket. :)

... majd továbbindultunk az Emerald tavak felé. Reménykedtünk, hogy gyorsan haladunk majd, de a nem várt akadályok - hó, köd, eső - nem igazán könnyítették meg a dolgunkat... Már azt hittem SOHA nem érünk fel a hegy tetejére, hogy végre lefele mehessünk már =D 

mááászunk. :)

a csapat. 

*Blue Lakes* azaz amit mi láttunk a fagy és köd miatt =D

...és ez az ahogy valójában kinéz a szerencsések számára. (google)

bevadulva =D 

Sebastian, én, Anahi, Marcelo, Pinja, Sophie és Natalia. :)

Aztán a tetőn ez a kilátás fogadott minket:

Kb ez helyett:

(google)

A ködtől egy méternél tovább nem láttunk, így lefele jövet nagyon kellett vigyáznunk egymásra és nem elmaradni egymástól. Eléggé lehangoló volt a tény, hogy nem az a látvány várt ránk, amiben reménykedtünk de azért nem voltunk szomorúak és azt mondogattuk, hogy "legalább elmondhatjuk, hogy megcsináltuk a túrát" =D És különben is, tényleg jól szórakoztunk. ;)

Ahogy egyre lejjebb értünk a hegyről, úgy oszlott szét a köd is, aztán pedig kaptunk esőt, ami egészen a parkolóig elkísért minket és két svájci utitársat is, akik lefele jövet csatlakoztak hozzánk. :)

Csokizás a csúcson =D

oszlik a köd :)

ezt a táblát a hegy aljába leérve találtuk, azaz mi a túra végétől jöttünk az indulás felé =D (a tábla arra figyelmeztet, hogy a túra nehéz lesz és ajánlott átgondolni hogy innen továbbmész vagy visszafordulnál inkább)

'visszapillantás' *_*

a kibővült csapat. vidáman a parkolóban =D

A fenti kép elkészülése után gyorsan autóba pattantunk, visszazúztunk a másik parkolóba felvenni a saját autónkat, elbúcsúztunk az ujdonsült argentin ismerősöktől majd várt ránk egy 1órás autóút Rotorua városba, mivel ott volt lefoglalva a szombat éjjeli szállásunk. Hullaként érkeztünk meg a hosztelhez, erőmből épp futotta egy gyors zuhanyra és aztán ZzzZZZZzzzz. :)

Vasárnap

Erre a napra lazulás volt betervezve, merthogy mindannyian tudtuk: félhalottak leszünk az izomláztól a túra után. Lazulásképpen egy komótos reggelizés után elmentünk Rotorua egyik híres termál fürdőjébe és lubickoltunk a forró vízben, amíg meg nem untuk :))

a Rotorua hosztel

indulás lazulni =D

Pinja, én és Sophie :)

Lubickolás után én, Pinja és Natalia úgy döntöttünk, hogy megtekintjük Rotorua maorik lakta termál faluját. :) Sophie pedig a Rotorua tavat ment megnézni mivel ő már volt a faluban.

Ez a maori falu kedvelt turista látványosságnak számít, ugyanis itt tényleg őslakos maorik laknak, tényleg ősi körülmények között - ide azt értem, hogy kis kunyhókban laknak; a talajból felbugyogó forró vízzel főznek, mosnak, fürdenek; kis zöldség ágyásaik vannak; mezitláb járkálnak.. ilyenek. A falun egy idegenvezető visz végig kisebb turista csoportokat, megmutatva minden érdekességet, beszélve a falu történelméről/történetéről, a maori kultúráról. :)

templom.

a falu főutcája.

Amikor a túravezető befejezte a körbevezetést, mindenki mehetett a maga útjára. Mi úgy döntöttünk hogy felfedezzük a falu - térképen látott de még - be nem járt részeit. Azaz felmentünk a falu dombjára és így egy csodás panorámában lehetett részünk. :)

Zöld tó :)

view :)

Körülbelül 6pm volt, amikor a dombról le cammogtunk, és akkor már ott is volt Sophie értünk.:) Elbúcsúztunk Nataliatól, aki nem jött vissza Aucklandbe, ugyanis épp vakációt kapott és utazgatásba kezdett. Majd én, Pinja és Sophie autóba pattantunk és már robogtunk is hazafelé. :) Valamikor 9-10 körül toppantam be a házba, ahol a jól megszokott meleg fogadtatás, érdeklődő arcok vártak.. nameg John mennyei vasárnap esti vacsorája, ami méltó befejezést nyújtott a csodás hétvégémnek =D. 

Egy képpel búcsúzom, amit az autópályán hazafelé száguldozó autónkból kaptam lencsevégre. :) Remélem megérte várni a bejegyzésre. ;) Puszillak titeket és hamarosan megint jövök. ;)

xoxo

Angi

Búcsú ajándék. :) (from Julie)

Hallgassátok!

xoxo
Angi

let's have some fun in BOLOGNA. :-)

Na sziasztok.
Hát az úgy volt, hogy esküszöm igyekeztem én megírni a Tongariro Alpine Crossing bejegyzést, ahogy azt megígértem, DE közbejött az, hogy újabb családkeresésbe fogtam! Ne értsetek félre, Szardínia még mindig az egyik következő állomásként szerepel az utikönyvemben, csak éppen úgy döntöttem, hogy nem pazarlom drága életem napjait itthon unatkozva (ugye használjunk ki minden percet ami megadatik!), hanem a tervezett időpontnál kicsit előbb ugrok fejest az olasz életbe. :-) Azaz felfrissítettem profilomat az óperwörldön és röpke egy hét alatt matcheltem is egy Bologna-i kedves kis mosolygós házaspárral, akiknek egy cukorfalat 2 éves manójuk van és én leszek az első aupairjük. :-) 
Apuka valami csokigyártós bizniszben van benne, anyuka banki marketinges, kis poronty pedig reggel 8-9től este 5-6ig oviban van. :-) A városközpontban laknak, gyalog mindenhova eljuthatok, de amugy vezethetek is és a tömegközlekedés is szuper. Eddig úgy fest hogy április 13.-án utazok majd és kb 7hetet leszek náluk, azaz junius 3.-ig, amikor is tovább utazok Szardinia - Cagliari nevü városába. :-)

Ugy-e hogy milyen szép az élet? ^_^ 

Puszik, xoxo
Angi

Sziasztok.!

Nagyon el vagyok itt maradva mindennel, tudom. De amióta hazajöttem nem nagyon volt időm vagy éppen lehetőségem bejegyzést írni. Először időm nem volt, mert mindenkivel találkozni kellett, és a jet lag miatt alvászavarban is szenvedtem... aztán pedig lett egy rakás időm, de akkor pedig még mindig laptop hiány volt.
Most kedden este jutottam hozzá legújabb legjobb barátomhoz: 

:-)

Na azóta próbálom lehozni a lemaradásomat. Emaileket írok, emailekre válaszolok, blogokat olvasok, képeket nézek/válogatok, stb. És az emailekkel végeztem is de a blogokkal még mindig sehol sem vagyok, nem beszélve a sajátomról :)) haha

És hogy most felvilágosítsak mindenkit EZ sem lesz egy befejező/lezáró bejegyzés imádott Kiwiföldemről, ugyanis már Új Zélandon is laptop hiányban szenvedtem és ennek következtében három (!!!) kirándulásomról még mindig nem volt lehetőségem beszámolni. Úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy összeszedem magam, a képeket meg a gondolataimat, megírom azt a három bejegyzést és majd csak utána összegzem ezt a csodás nyolc hónapot, amit ott töltöttem. :)

Szóval a következő bejegyzés a Tongariro Alpine Crossing címet fogja kapni és a kiwiföldi legelső kirándulásomról fogok beszámolni Nektek. ;-)

See you soon, xoxo

Angi