mozdujj má Angi...

... és fedezd fel a helyet ahol élsz! :)


Hétfőn egész nap vasaltam. Lucy 6ig volt suliban, mint minden hétfőn ezentul. Juhejj. :)
Kedden ugy volt, hogy találkozom Noémievel, de aztán nem tudott eljönni, így egész nap egyedül lófráltam a házban, az idő sem volt valami szép, az autó nem volt itthon szóval kicsit uncsi volt..

Szerdára találkozót beszéltem meg Noémivel-again-, aztán irt Sophie, hogy nincs-e kedvem összefutni vele, mert a lányai nélkül van.. Irtam hogy Noémievel találkozom nálam, jöjjön ő is és majd együtt kitaláljuk, hogy hova menjünk. :) Szóval fél 12 körül mindkét lány megérkezett, kiültünk a teraszra dumcsizni, aztán ugy eltraccsolgattunk, hogy Noéminek mennie kellett összeszedni Masont. 
Így Sophieval ketten arra jutottunk, hogy sétáljunk le a partra és nézzünk körül ott. Le is mentünk és kitaláltuk, hogy már hogyne lennénk merészek... átmászunk a part végében levő sziklán túlra. ;) És ezt találtuk:

Továbbsétáltunk, császkáltunk-mászkáltunk, aztán kényelembe helyeztünk magunkat egy szikla tetején és beszélgettünk. 

Kiderült, hogy mindketten azért álltunk au-pairnek, mert nem tudtuk, hogy mik legyünk ha nagyok leszünk. (Én például még mindig nem tudom.) De azt is kisütöttük, hogy au-pairnek lenni legalább valami.. ami által tudást, tapasztalatokat szerzünk. ;) Milyen igaz! Mennyi mindent tudok Angliáról és Új Zélandrol is, városokat, parkokat, hegyeket, vulkánokat, tengerpartokat tudok megnevezni. :) Megismertem más kulturákat, az angol nyelvet, tudom milyen a kiwi akcentus és imádom. :D Tudok köszönni maori nyelven és kiigazodok a baloldali közlekedésben. :) Nem olyan nagy dolgok, de akkor is...mindezeket tudni jó érzés! :)
Nagy eszmecserénk után visszaindultunk, viszont a visszacsászkálás-mászkálás nehezebben ment, mivel a tenger szint magasabb volt már, így át kellett gázolnunk a tengeren, miközben arra kellett vigyáznunk, hogy a hullámok ne csapjanak neki a szikláknak... Öööööö kicsit sem volt ijesztő... ;D De aztán nevettünk rajta, legalább ilyen kalandban is részünk volt. ;)

Csuromvizesen hazabattyogtunk, a teraszon szárítottuk magunkat kicsit majd Sophie hazafelé vette az irányt, mert össze kellett gyűjtse a lányait.
Később én is mentem a Kisasszonyért, boldogan hazasétáltunk majd a szokásos délután.
Csüti, azaz ma. :) Noémievel a Mt Eden nevü helyet tüztük ki uticélként, de eléggé felhős volt így lemondtunk róla.
(Mount Eden: egy vulkáni kráter nem messze Auckland központjától. 196 méterrel a tengerszint felett van, így ez a hely Auckland legmagasabb természetes pontja. Maori neve Maungawhau - "Mountain of the Whau tree". Az angol név pedig George Eden, Auckland első grófja nevét tiszteli.)
Végül én Noémie és Mason egy erdőben kötöttünk ki, nem messze innen. :) Jajj komolyan olyan otthoni érzés kapott el, a málnaszedések a tesóimmal, az eperszedés vagy csak a sima 'menjünk ki a hegy tetejére' érzés elevenedett fel bennem, ahogy végigmentünk az erdőn. És az illat, a friss erdő illata, a levelek, a magas fák, a kis ösvény.. váááá, olyan boldog voltam!!! :)

Az erdő aljában pedig egy öbölre bukkantunk, ami szintén nagyon szép volt.. tulajdonképpen itt minden olyan szép. És ez a sok hegy, meg erdő, meg fa és zöld.. olyan otthon érzem magam! :)

Erdőbenjárás után, kifulladva de boldogan haza autókáztunk, majd elvéltak utjaink. Később összeszedtem Lucyt, itthon pedig semmittevés. Aztán rávettem magam és vacsikészításnek fogtam. Chicken, bakon, creem chese and pesto putting together in the oven with some chips and vegi álá Angiiii. :D Yummm. Nagyon fini lett, mindenki belakmározott és boldogan lazult el. :) És ezennel ide is értem a jelenbe. ;)
Otthon még csak délelőtt van, én minjárt megyek aludni.. Holnap ha jó idő lesz akkor megosromoljuk Mt Eden-t, szurkoljatok! ;) Most pedig megyek, szép napot nektek odaát. Ölelés, puszi, xoxo
Angi