csodák márpedig léteznek. :)

...

a végén rátérek és értelmezem majd a cimet, de előtte felvázolom a két elmúlt napot. Nem mintha annyira izgalmasan telt volna vagy valami, csak hát a megszokás..meg mert ugye a rend a lelke mindennek, mint tudjuk.. Szoval:

Szerda: mivel kedden a nappaliban folyó munkálatpk többé-kevésbé lezajlottak, befejeződtek igy szerdán rám hárult a feladat, hogy amennyire erőmből tellik rá, kipofozzam. Suli után neki is vetemedtem és 2re végeztem is. Szép lett. Ennyi. :) Utána azonnal lezuhanyoztam, mert még a hajam szálai is porban hevereztek.. Zuhi után kidőlltem, de hát nem élvezhettem sokáig a pihepuha ágyacskám nyújtotta kényelmet, mert persze, hogy Lucy ezen a napon akart korábban hazajönni, igy roskadozva bár, de 3kor szedtem a bakancsaimat és elsunyiztam az iskola felé. Hazafelé minden oké volt, itthon aztán rájött az 5perc és majdnem egy órát tartott.. De nem részletezném..elég annyi, hogy ugy is én győztem és ő marad alul.. :) Este könnyen ágyba vonult és én feljöttem. Nem igazán voltam a toppon sem fizikai sem lelki állapotban. Valahogy olyan nyomott hangulatom volt..tul sok minden kavargott a fejemben és zavaros is volt minden.. meg fáradt voltam és nem vágytam egyébre, csakhogy lehunyjam a szemem, elaludjak és ne kelljen gondolnom semmire. Mondhatni, hogy tökéletes megoldás.. kivéve, ha nem tudsz elaludni csak az éjszaka közepén és igy másnap is fáradtan és ugyanilyen lelki ákkapotban ébredsz..

Tehát ma reggel is kómás állapotban zakatoltam le Lucyhoz. Reggeli rituálék letudva, zabi a hasban és indulás öltözni. Siker, utána magamat is ráncba szedtem és cél a suli. Kinn üvölt a szél, hideg van meg minden==> következtetés==> végigbömbölte az utat és közben azt órditotta, hogy ez a legrosszabb nap amit valaha megélt.. Persze amugy minden nap ezt ordibálja, ha valami nem ugy történik, ahogy ő azt szerette volna, szoval nincs gááááz. :) Sulinál még gyorsan megegyezkedtem vele, hogy ma maradjon 4ig azzal puszipuszipápá és jöttem haza.

Itthon semmiperc alatt rendbe raktam a konyhát és a nap további részében döglöttem. Valamikor fél 2körül el is aludtam és 4előtt 15perccel keltem fel. Ekkor cipőbe szökkentem és spuli az iskola felé. Mivel a szél még kegyetlenebbül zakatolt mint reggel, nem füztem nagy reményeket ahhoz, hogy mosolygós hazasétálásban lesz részem.. De csodák csodája a Kisasszony kitalálta, hogy fussunk hazáig és igy akkor nem fél.. okés, futottunk majdnem hazáig, viccesek voltunk, még nevetgéltünk is. :) Remek, remek.  Itthon átöltözött majd leckeirásnak fogtunk. Közben John hazajött és rohant is a sulihoz, mert ma valami szülőértekezlet féleség volt és Julia nem tudott menni. Bennragadt a parkolóban, mert elromlott a masina ami a parkolóbejáratnál levő sorompót üzemelteti.. :/

Mi befejeztük a házi irást, majd vacsi és tévé következett utána pedig Lucy javasolta a Wii-t. Ő játszott, én néztem. Julia és John egyszerre értek haza fél 8után és fordultak is sarkon, mentek vacsizni. Lulu levágott egy hisztit a Wii miatt, majd hisztizett, hogy az anyja márpedig maradjon otthon, majd miután a szülők leléptek lecsillapodott. Pizsi és ágy. Persze elaludni azt nem akart, még fél 9kor is szövegelt nekem, mindent kitalált..de aztán drasztikus módszerhez folyamodtam és mondtam hogy ha nem alszik akkor zene kikapcs a szobájában, szoval szótfogadott. :) Én feljöttem és pihi. The end.

És most jöjjön a cim: csodák márpedig léteznek avagy Julia terhes. :) És még mielőtt valaki azt kérdezné, miért is csoda, hát elmondom én. Mert már 1és fél éve probálkoznak, hogy legyen közös gyerekük de nem jött össze, orvosnnál is voltak, aki megállapitotta, hogy termékenyek mindketten..mégis a várva várt kis élet csak nem akart megfoganni. Mignem kb 1 hónapja lemondtak róla.. Feladták. 

És történt ekkor, hogy kiruccantunk Romániába..és csodák csodája a bébi megfogant ott és akkor, ahol és amikor a legkevésbé számitőttak rá. :) Igen, igen.. el sem hiszem!!! Amikor Julia elmondta én majdnem sikoltozásban törtem ki.. Szóval most nagy öröm és boldogság van az O'Donnell familinél. :) És remélhetőleg ezen öröm minden egyes elkövetkezendő percének tanuja leszek.. Ez a gondolat tesz a legboldogabbá. Ez egy csoda! Nyomon követhetem egy embrió utját a születésig.. Jajj, ez olyan de olyan édes.. és ha elképzelem Juliát nagy pocakkal.. hát visszatarthatatlanul mosolyognom kell...