a fenekestol felfordult eletem, avagy penteken hazamegyek...

Igen, igen..holnaputan hazautazok. :) De ne ugorjak egybol a dolgok vegere, szoval kezdem legelolrol...


Megerkeztem a csaladhoz, es kb a masodik het utan kozoltek velem, hogy szeretnenek Uj Zelandra emigralni. Eloszor csak ugy mondtak, hogy na..ez van. De hogy nagyon sok idobe telik, talan felevnel is tobb..vizum, meg minden. 
Aztan teltek a napok, hetek es minden este ez volt a tema. Egyre tobbet kerdeztem, egyre jobban erdekelt a dolog..es persze, hogy beavattak. Szoval mindig minden egyes apro fejlemennyel tisztaban voltam.
Egy este azt kerdeztek tolem, szeretnek-e veluk tartani....megdobbentem...en es Uj Zeland...hogyan??? o.O
Gondolkoztam rajta, infokat gyujtottem, olvastam, e-maileket irtam ide-oda es a vegen azt valaszoltam...ha lehetseges, hogy menjek es ok tenyleg szeretne'k, hogy veluk tartsak akkor igen. Megyek. Nagy orom, happiness...minden. :) En is teljesen felvillanyozodtam..Uj Zeland..nyamiii... 
Ekkor jott a nehezebb resze..elmondani a csaladomnak a dontesemet..:/ Igen...mert oke', hogy ez az en eletem es en dontok rola..felnott vagyok..de azt is tudtam, hogy a csaladom Angliatol is kivolt borulva..most meg a vilag vegere keszulok lelkesen..
Elmondtam a csaladnak, hogy nem tudom, hogyan is mondjam el...nehez. Megertettek... En huztam, halasztottam a dolgot, mignem a csalad egyik este azzal allt elo.."mi lenne, ha elmennenk hozzatok es beszelnenk Mi a szuleiddel.." Hat en kb nem jutottam szohoz..miii??? ennyire fontos vagyok...csak azert kiruccannak Romaniaba, hogy szemebe nezzenek a szuleimnek?? Es igen...John szavait idezve: "Angella, ez igy fair...szuksegesnek erzem, hogy a szemebe nezzek a szuleidnek es kezet fogjak veluk. Azt akarom, hogy lassak, elo emberek vagyunk...azt akarom, hogy erzzek, biztonsagban leszel es meg akarom igerni nekuk, hogy torodni fogunk veled es vigyazunk rad, amig velunk leszel..." :) Ehhez nem is fuznek hozza tobbet.
Eltelt egy het, ketto..en meg mindig kussoltam mindenki elott Uj Zelandrol..volt aki tudott rola, de az ugyszint hallgatott.
Itt pedig minden este errol folytak a megbeszelesek.. Julia munkat kapott, kesobb John is...kezdett kirajzolodni hogy hova mennenk(Auckland), mar a szukseges orvosi vizsgalatokat is kezdtek intezni stb. 
Sot egyik este mondtak, hogy ott szeretnenek osszehazasodni es Julia szeretne', hogy en es Lucy legyunk a koszoruslanyai..a legutobbi shopping-tura alkalmaval mar ruhakat is csekkoltunk..


Na de..ugye telt az ido..es a dolgok kezdtek felgyorsulni...igy a hazamba latogatas idopontjat el kellett donteni. 
Megtortent..sitty-sutty. Semmi hosszas tanakodas vagy akarmi..neeem. Tegnap esti megbeszeleseink kozben John el kezdett nezni valamit a gepen, aztan meglatott egy "repulj olcson Romaniaba" reklamot..addig tanakodtunk, tanacskoztunk, okoskodtunk 3an 5fele, hogy a WizzAir-nal kotottunk ki. Oszt egyszer csak John bejelentette: "penteken utazunk. en ezeket a jegyeket lefoglalom..." 
Igy esett, hogy Angika a hostfamilijevel hazaruccan a hetvegen Romaniaba, Uj Zeland miatt...
The end.


Szoval: ma delutan elmondtam anyumnak Uj Zelandot, nem halasztgathattam tovabb, hiszen nem akartam, hogy akkor szembesuljon mindenki azzal, hogy miert is kirandulnak ilyen lelkesen a hostszuleim, amikor mar ottlesznek nalunk...
Es ugy gondoltam, hogy ideje a nagykozonseggel is megosztani..csak elso a csalad!..


Mellesleg, lehet, hogy nagyon sokan nem vallalnak ezt..hiszen valjuk be Uj Zeland nagyon messze van. :/ De en egy oriasi lehetosegnek latom, amit nem szalaszthatok el. Eg adta ajandek...
Tudom, hogy a csaladom es azok az emberek akik kozel allnak hozzam nem igazan orulnek a dontesemnek, es hogy szomoruak.. de remenykedek, hogy megertik!!! En vilag eletemben utazni szerettem volna..vilagot latni...korbeutazni a Foldet... Azt hiszem a kaland elkezdodott es nem akarok kiszallni...
Szeretnem, ha megertenek azok akiket szeretek, hogy nem a vilag vegere megyek, hogy leugorjak onnan, hanem eljutok egy olyan helyre, ahova talan a magam erejebol nem menne...
Szeretnem ha megertenek azt is, hogy nem az egesz eletemet akarom ott tolteni, hanem csak egy aprocska reszet..ami hipp-hopp elropul.. Lasd a suliiiii...eszre sem vettuk!!!
Szeretnem, ha mindenki ugyanazt a lehetoseget latna ebben az egeszben, amit en latok benne, es nem elkeserednenek a hir hallatan, hogy odautazok, hanem velem egyutt orulnenek!!! 


Ha igy tortenne, nyugodtabb szivvel mennek majd el...