***
"Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak..."
***
.. amikor Ő megfogant rettenetesen boldog voltam. Örömmel töltött el a tudat, hogy egy új.. apró élet növekszik Julie hasában, aminek útját végigkövethetem. És így is lett.. ott voltam a pillanattól hogy Ő létre jött minden megpróbáltatáson keresztül amit átélt egészen addig a percig amig meg nem született.! És hihetetlen érzés volt, hogy ennek a csodának a részese lehettem/lehetek.
DE
.. mielőtt tényleg világra jött volna, amikor már célegyenesben voltunk én meginogtam.. én azt hiszem rettegtem tőle. Rettegtem attól hogy milyen pici lesz, hogy mennyire törékeny.. nem tudtam, hogy ha majd én akarom dédelgetni azt elfogadja-e, hogy majd sírni fog-e folyton vagy csak eszik és alszik, vagy attól hogy hogyan cserélek majd pelust.. őszintén féltem! Mert nem tudtam mi vár rám és mint bizonyára tudjátok, az ismeretlen sokszor ijesztő..
Aztán egyszer csak itt termett.. és olyan de olyan picurka volt hogy szinte nem is hittem el. Csak álltam mellette a korházban és bámultam ki a fejemből.. karjaimba venni sem mertem. Nem mintha sosem fogtam volna még kisbabát de ez valahogy más volt.. Ő alig volt pár órás.. és egyszerüen csak sokkolt, hogy a kis élet ami eddig csak Julie hasában rugdalózott most ott volt a szemeim előtt.. Lucy is pont igy volt vele. Csak nézte majd arrébb szaladt. =)
Majd másnap hazahozták.. és bár még mindig furcsa volt az egész, Julie unszolására végre mégis a karjaimba vettem. :) És azt hiszem ott volt az amikor már többé nem féltem.. ahogy láttam hogy ott alszik a karjaimban, ahogy magamhoz ölelve éreztem ahogyan lélegzik.. olyan békés volt, és ez a békesség ami belőle áradt valami ismeretlen érzéssel töltött meg engem.. Furcsa de mégis jó érzés. Olyan volt mintha szavak nélkül hirtelen tudtam volna hogy neki szüksége van rám, hogy érzi a szívem dobogását és ettől alszik nyugodtan.. Már nem is akartam letenni többé. :)
Aztán jött a hét, amikor Julie és én voltunk vele.. ez amolyan felkészítő hét volt számomra, ugyanis Julie a következő héten ismét munkába állt. Szóval ezen a 'próbahéten' megint kicsit stresszeltem, hogy most mi lesz de péntekre már rutinosan cseréltem a pelust, készítettem neki tejet, etettem, büfiztettem vagy csak éppen álomba ringattam egy meleg öleléssel. :)
És akkor elérkezett A hétfő, és ezzel együtt A hét is amikor is ténylegesen főállású pótmamivá léptem elő.. És a néhányszori lehányástól eltekíntve elmondhatom, hogy sikeresen átmentem a teszten, bizonyítottam-leginkább magamnak-, hogy képes vagyok erre. :) Képes vagyok elviselni hogy oda a napi 6óra szabadidőm, hogy csend helyett néha babasírástól hangos a ház, hogy este hullaként esek bele az ágyba. Nem bánok egyetlen percet sem amit vele kell töltenem. Ő különleges, ő az én legicuripicuribb hugocskám!.. :)
És mára már Lucy is megbékélt vele, és ő is odavan érte. Mindig simogatja, próbál segíteni az etetésben és nézi ahogyan alszik. :)
Szóval összesítve elmondhatom, hogy IMÁDOM ezt a kislányt a feje búbjától kezdve az induri-pinduri lábujjáig. ♥ Minden egyes perc öröm amit azzal töltök, hogy rá vigyázok. :) És nézzetek rá, ki ne lenne oda érte? ^_^
Szóval összesítve elmondhatom, hogy IMÁDOM ezt a kislányt a feje búbjától kezdve az induri-pinduri lábujjáig. ♥ Minden egyes perc öröm amit azzal töltök, hogy rá vigyázok. :) És nézzetek rá, ki ne lenne oda érte? ^_^
![]() |
| ♥ |































