egypercesek II.

Sziasztok. =)

Gondoltam kedveskedek nektek(és magamnak) pár majdnem feledésbe merült történés leírásával. :-) Élvezzétek.

I. Már kb egy hónappal ezelőtt meghívót kaptam egy Karácsonyi koncertre az au-pair oldalon. :-) Végülis ez nem is meghívás, inkább felhívás volt. ;-)
Na a lényeg, hogy már majdnem elfelejtettem amikor is a fb jelzett mult pénteken, hogy a nagy esemény másnap lesz. Gyors üziváltások és Sophieval le is tudtunk, hogy akkor mi megyünk.
Szóval szombat délután fejfájással és hidegrázással közködve ugyan de elzúztam a buszmegbe, felszálltam az Auckland felé tartó buszra és irány a koncert. A városban megvártam Sophie-t, eggyütt felszálltunk egy másik buszra és 8kor már ott is voltunk a parkban. Azaz az Auckland Domain- nél. :-) Volt ott sok sok ember, körhinta, csúszda meg minden ilyen érdekesség, árusok, karácsonyi zene, karácsonyfa, Télapó és az elmaradhatatlan tüzijáték. ;-) Jól szórakoztunk és hála a rossz időnek még egy kicsinyke karácsonyi hangulatom is kerekedett. =)

nemtudom mennyire látszik de tele volt a park. 

ezt a városban kaptam lencsevégre. =)

(A vidit pedig érdemes megnézni =D)

II. Kb két hónapja már, hogy ai itteni BFF-el, Noémievel nem tartjuk a kapcsolatot(okokat majd egy másik bejegyzésben, mert nem olyan fontos). A lényeg az, hogy azóta rettenetesen jóban lettem egy RAKÁS másik emberrel itt és rájöttem, hogy én idióta eddig csak egyvalakire koncentráltam és fele annyira volt élvezhető az ittlétem mint amilyen most. :-) Szóval mostmár vannak német, holland, svéd, dél-amerikai és kiwi barátaim is. :-) És hogy ne hiányozzunk egymásnak, általában minden péntek/szombat este elmegyünk bulizni együtt és olyan partykat csapunk hogy csak na. =)) Nameg aztán kirándulásokat szervezünk együtt, paintball vagy csak épp elmegyünk moziba de a lényeg hogy mindenki törődik a másikkal, ííírtó jófejek és SOSEM VAGYOK EGYEDÜL!!! Ami - az aupair kollegák tudják - talán a legfontosabb dolog itt. Nem lenni egyedül. :-) Ide képeim nincsenek - bocsi, előhalásztam egyet - a többi nem publikus. =))

Sophie és én. =)

III. Egyik délután Lucy és én elautókáztunk Devenportba. :-) Már mindkettőnknek szükséfe volt arra, hogy amikor megöleljük egymást akkor Lynda ne legyen közöttünk. Nem mintha nem lennénk oda érte de azért mégiscsak 11 hónapon át csak ketten voltunk és én csak az övé voltam. Szóval ugy döntöttem kikapcsolódunk kicsit csak ketten. :-) És írtó jól szórakoztunk!

♥♥♥

és összejött egy 'normális' kép is. =)

IV. Lucy szülinapjára kapott tőlem egy utalványt amivel a 'teddy factory' azaz 'macigyár' -ban elkészíthette a saját maciját. :-) Kb kéthete útra is keltünk, hogy beváltsuk az utalványt. És egy kiskutyussal gazdagodtunk. ;-)

..készül a kutyus. =)

Rupert.

..készül Rupert születési igazolványa. =)

karácsonyfa a mall közepén

V. Valamikor december elején volt egy ilyen 'mikulás-fesztivál' itt Takapuna-n. A városközpontban felállítottak egy nagy szinpadot, gyerekek előadásoltak, mesefigurák sétáltak az utcán és jött a Miki is. :-)

=)))

byeeee *_*

The end.

♥ kisbabánk ♥

***

"Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak..." 

***

.. amikor Ő megfogant rettenetesen boldog voltam. Örömmel töltött el a tudat, hogy egy új.. apró élet növekszik Julie hasában, aminek útját végigkövethetem. És így is lett.. ott voltam a pillanattól hogy Ő létre jött minden megpróbáltatáson keresztül amit átélt egészen addig a percig amig meg nem született.! És hihetetlen érzés volt, hogy ennek a csodának a részese lehettem/lehetek.

DE 

.. mielőtt tényleg világra jött volna, amikor már célegyenesben voltunk én meginogtam.. én azt hiszem rettegtem tőle. Rettegtem attól hogy milyen pici lesz, hogy mennyire törékeny.. nem tudtam, hogy ha majd én akarom dédelgetni azt elfogadja-e, hogy majd sírni fog-e folyton vagy csak eszik és alszik, vagy attól hogy hogyan cserélek majd pelust.. őszintén féltem! Mert nem tudtam mi vár rám és mint bizonyára tudjátok, az ismeretlen sokszor ijesztő..

Aztán egyszer csak itt termett.. és olyan de olyan picurka volt hogy szinte nem is hittem el. Csak álltam mellette a korházban és bámultam ki a fejemből.. karjaimba venni sem mertem. Nem mintha sosem fogtam volna még kisbabát de ez valahogy más volt.. Ő alig volt pár órás.. és egyszerüen csak sokkolt, hogy a kis élet ami eddig csak Julie hasában rugdalózott most ott volt a szemeim előtt.. Lucy is pont igy volt vele. Csak nézte majd arrébb szaladt. =)

Majd másnap hazahozták.. és bár még mindig furcsa volt az egész, Julie unszolására végre mégis a karjaimba vettem. :) És azt hiszem ott volt az amikor már többé nem féltem.. ahogy láttam hogy ott alszik a karjaimban, ahogy magamhoz ölelve éreztem ahogyan lélegzik.. olyan békés volt, és ez a békesség ami belőle áradt valami ismeretlen érzéssel töltött meg engem.. Furcsa de mégis jó érzés. Olyan volt mintha szavak nélkül hirtelen tudtam volna hogy neki szüksége van rám, hogy érzi a szívem dobogását és ettől alszik nyugodtan.. Már nem is akartam letenni többé. :)

Aztán jött a hét, amikor Julie és én voltunk vele.. ez amolyan felkészítő hét volt számomra, ugyanis Julie a következő héten ismét munkába állt. Szóval ezen a 'próbahéten' megint kicsit stresszeltem, hogy most mi lesz de péntekre már rutinosan cseréltem a pelust, készítettem neki tejet, etettem, büfiztettem vagy csak éppen álomba ringattam egy meleg öleléssel. :)

És akkor elérkezett A hétfő, és ezzel együtt A hét is amikor is ténylegesen főállású pótmamivá léptem elő.. És a néhányszori lehányástól eltekíntve elmondhatom, hogy sikeresen átmentem a teszten, bizonyítottam-leginkább magamnak-, hogy képes vagyok erre. :) Képes vagyok elviselni hogy oda a napi 6óra szabadidőm, hogy csend helyett néha babasírástól hangos a ház, hogy este hullaként esek bele az ágyba. Nem bánok egyetlen percet sem amit vele kell töltenem. Ő különleges, ő az én legicuripicuribb hugocskám!.. :)

És mára már Lucy is megbékélt vele, és ő is odavan érte. Mindig simogatja, próbál segíteni az etetésben és nézi ahogyan alszik. :)

Szóval összesítve elmondhatom, hogy IMÁDOM ezt a kislányt a feje búbjától kezdve az induri-pinduri lábujjáig. ♥ Minden egyes perc öröm amit azzal töltök, hogy rá vigyázok. :) És nézzetek rá, ki ne lenne oda érte? ^_^

 ♥

feeling low...

Amiket tudni kell:

-szerda estére babysittelést vállaltam egyik anyukánál - hívjuk K-nak

-a kislány akire vigyáznom kell Lucy osztálytársa tehát terv az, hogy Lucyt is viszem és ő ott alszik majd

-amióta a baba megszületett Lucy minden nap 6ig van suliban, 3ig normálisan majd 3 óra ilyen suli utáni club, ahol játszanak-ezt hivjuk csak daycare-nek.
-Johnnak hihetetlen beköpései vannak néha.. (aztán persze mikor észreveszi magát akkor megbánásként MINDIG lelép vásárolni és hatszázféle kajával érkezik haza..)

Történet:

Minden nap, egész nap a babával - akit persze imádok, de akkor is lefáraszt a reggel 9től este 6ig tartó ügyelet - , majd 6kor váltás és baba helyett Lucy, aztán minden este éjfél utáni ágybazuhanás ugyhogy tegnap délutánra már kicsit kivoltam.. Szivesen ágybazuhantam volna időben, de ugye ott volt a bizonyos fent említett babysittelés. Szóval 6kor elfurikázok a sulihoz hogy összeszedjem Lucyt a daycareből.. erre közlik velem, hogy ma ott se volt.. meg valamit hápogtak hogy '3kor hazament az anyukájával'!.. mondom MIVAAAAAAN??? Julia otthon van... Lucy nincs!!! A szemeim majd kidülledtek a fejemből, és a szívem is kihagyott egy kicsit majd levegőért kapkodva rohanok a kocsiban hagyott telefonomért és hívom K-t hogy náluk van-e Lucy??? Ő meg nevetgélve kérdezi,hogy 'miért? nem kellene??' Kicsit kiakadtam... >_<

Namindegy, mondom.. elfurikázok hozzuk és jöhet a babysittelés.. Aszongya kimennek VACSIZNI. Ez volt kb 7kor.. Én ágyba dugom Lucyt és a másik kislányt 9 körül és tévézek.. és netezek és tévézek és 10 kor már HULLA vagyok (!!!) és azon gondolkodom, hogy biztos Ausztráliába ruccantak át vacsizni.. 11kor már Amerikára gondoltam.. 12kor (!!!) pedig már Európa volt csak lehetséges opció! -_- Aztán amikor 1kor már az Északi-sark cikázott a fejemben., végre betoppantak.. Hát mondom eldobom az agyam, pénz ide vagy oda!...

Már csak az vigasztalt, hogy 10 perc és zuhanhatok ágyba és reggel nem kell korán kelnem, mert ugy-e Lucy onnan megy suliba. Akarom mondani MENT VOLNA, ha fel nem ébred és nem kezd el bünnyögni, hogy ő haza akar jönni!!! Mondom oké.. behuppanunk az autóba erre bőg hogy vissza akar menni.. hát én mondom hülyét kapok mindjárt!!!! Dehogy megyünk vissza!!! Erre csak sírt és sírt.. >_< Apááám. Végül hazaérve elhallgattatom azzal, hogy velem alhat.. ugylett. 

Hát mit ne mondjak aludtam már jobbat... minden órában felébredtem, mert ugy-e szokatlan volt, hogy valaki van mellettem.. Hurrá. -_-

...

Reggel ismét bünnyögés, merthogy ő nem akart hazajönni és mittudomén.. Próbáltam elhallgattatni és nem felhúzni magam.. adtam neki reggelit, majd elküldtem öltözni, majd elvittem suliba - ezalatt lenyugodott!
Sulibol haza és átveszem a babát akit megetetek, peluscsere, ringatás, megint peluscsere, nem akar aludni.. majd valahogy 10.30kor álomba zuhan. Teszek-veszek miközben alszik, aztán 1kor felébresztem mert minden 3-4 órában meg kell etetni.. Kinszenvedések közepedte belétukmálom a tejet.. ekkor már NAGYON hulla vagyok! 2 körül visszaalszik a baba, én épp csak leteszem a fenekem a székre és veszek egy mély levegőt erre berobog John mint egy elefáááánt!!!! Mondom neki, hogy nem muszály ordítva megkérdeznie, hogy hogyvagyok, mert a baba épp csak elaludt.. válasz:
- én nem akarom, hogy aludjon, mert igy nem alszik éjjel (egy 2hetes baba????????) és amugy is te azért vagy itt, hogy VIGYÁZZ RÁ, és nem azért hogy NÉZD AHOGYAN ALSZIK!... 

Na ez volt az a mondat, ami összeomlóban levő idegzetem tartó pillérét térdenrúgta, ugyhogy kicsIt elrohantam egereket itatni.. Hát ezvan most 3pm körül...

update: 5pm van és John épp hazaért a vásárlásból.. ezek pedig nekem:

.. mondtam hogy mindig ezt csinálja... És ez tényleg akkora jófejség tőle.. De akkor is jogosan voltam felháborodva!... 

Vagy nem??? :S 

Bazz...Ordítani akarok... !!!

...